2/7. Fejezet

Sziasztok! Hosszú kihagyás után megérkezett az új rész. Aki nézi a Teen Wolf-ot annak jó hír, mivel visszatért az ötödik évad. Aki szereti a Teen Wolf-os történeteket annak tudnám ezt a történetet ajánlani http://teenwolfszabadnakszuletett.blogspot.hu/p/blog-page_35.html. Nagyon sajnálom hogy hosszú ideig megint nem volt rész. De most már igyekszem összeszedni magam és minimum kéthetente részt hozni. De most hogy visszatért sok ötletem van és megpróbálom időre leírni őket. 

Puszil és ölel: Alli!  

Holdfogyatkozás

7. Fejezet

Ilyen nincs!

A dolgok egyre furcsábbá váltak. A Corával folyatatott beszélgetés után eléggé sokkos állapotban távoztam a nővérem szobájából. Másnap reggel nagyon nehezen másztam ki az ágyból. Még egy fél hét választ el attól, hogy a fiuk hazajöjjenek. Elvégeztem a reggeli teendőimet.Magamra kaptam egy pandás pólót, farmert és egy egyszerű fekete csizmát. A hajamat felcopfoztam és a táskámmal a vállamon lementem reggelizni. Hazatértek az elveszett báránykák, Alex és Rosi épp az étkezőben ébredezett. Valamikor éjféltájban értek haza. Alex rögtön felelevenedett, amikor elmeséltem a napok eseményeit. Bár eléggé kiakadt, amikor közöltem, hogy tudom hol kóricáltak az elmúlt időben. De nem rám inkább James-re, idézem „attól még hogy téged állandóan figyel, engem nem kellene, esküszöm olyan, mint egy kukkoló”. Megpróbáltam rávenni, hogy jöjjön velem suliba. Ha már ez nem sikerült, legalább itthon maradhatok. Magamra kaptam egy szürke melegítő nadrágot fekete pólóval, pulcsival és cipővel. Lesiettem a lépcsőn, ahogy befordultam az étkezőbe nekimentem a porcelános szekrénynek, ami felborult és majdnem minden eltört, ami benne volt. Kali kirohant a konyhából a nagy csatazajra. Amikor meglátott a cserepek között ülve kis híján szívrohamot kapott. Én meg egy rendes hegyi beszédet arról, hogy miért nem tudok figyelni a lábam alá. Eléggé kikaptam annyi a lényeg. Miután sikerült kiszedegettem a hajamból és ruhámból a szilánkokat. A napom elég balfékül kezdődött. Felültem az étkezőt és a konyhát elválasztó pultra és néztem, ahogy a nővérem és Kali főztek. Lora megkért, hogy engedjek egy lábosba vizet. Én meg is tettem volna, ha a cső nem robban szét és nem áztatja el a konyhát. Itt egyszerre több dolog történt: Kali elkezdett üvölteni teli torokból, Lora sikítani kezdett én meg nagy ügyesen leblokkoltam. Fél perc kellet, hogy csurom vizes legyek. Most már végképp pancser vagyok. Végül Alex kirohant és elzárta a főcsapot. Ez a nap folyamán már csak javulhat, gondoltam. Oh, anyám hogy én mekkorát tévedtem! Fent a szobámban megpróbáltam eltüntetni egy csatot, de nem tűnt el, ami ennél is furcsább semmi nem gyulladt ki. Ami annyit tesz, hogy futás, mert valami valahol ég. Nem kellet sok, hogy meghaljam Cora hangját.

·        Niki a fotelek nem szoktak spontán ön gyulladni! – visította. Már értem Derek mire panaszkodik, tényleg berezegnek az ablakok. De azért kéne egy poroltó. Lerohantam a nappaliba és csakugyan teljes gőzzel lángolt.

·        Cora hol a poroltó? – kérdeztem a nővértem.

·        A konyhába még kell egynek lennie! – gondolkodott. Igen ő ilyet is tud. Átrohantam a konyhába. Felkaptam a poroltót, de az üres volt, mert miért ne.

·        Oh, a francba! Alex gyere és oltsd el a fotelt! – üvöltöttem el magam. De őnagysága nem tervezett lejönni az emeletről. – Alex ég a fotel! – kiabálok.

·        Ne üvölts, jövök már! –jött le csiga lapusággal.

·        Lassabban nem megy? Leég a nappali! – morranok rá.

·        Jól van, na. Itt vagyok! – egy csettintéssel eloltotta a lángokat.

·        Köszi!

A nap tovább tel. De ma semmi nem jött össze! A következő húzásom az volt, hogy Alexhez beszéltem és beleorroltam az üvegasztalba. Na, mire onnan engem kikotortak. Ma nagyon kártékony vagyok, mit ne mondjak! Ennyire még én sem vagyok alapból béna. Valami itt nem stimmel. Kali mondta, hogy jobb lenne, ha ma több kárt nem okoznék, mivel valami nagyhatalmú alfa jön hozzánk. Szóval pofavizit lesz! Így hát próbálkoztam minimumra csökkenteni a falat lefejelő, ajtónak sétáló szőnyegen elvágódó mutatványaimat. Nagyon, de nagyon minimális sikerrel! Sőt még az első emeleti korláton is átestem. Ennek kezd szobafogság szaga lenni, mivel Kali nagyon ideges rám. Alex nagyon furán viselkedett, állandóan a telefonját bújta. Úgy döntöttem a végére járok az esetnek! Amikor legközelebb megláttam, kikaptam a telefont a kezéből és el szeletem vele. Le az alaksorba és a tárgyalóba, ott fel az asztalra! Elvétettem a súlypontot. Az összes előkészített papír elszállt én hanyatt vágódtam az asztal pedig beékelődött a plafon és a padló közé. Lex telefonját pedig eltörtem. Körbenéztem a szobában, mind, ha három atombomba csapott volna bele. Közben a mostoha bátyám is beért.  A szemét dörzsölgette, nem akarta elhinni mekkora kárt okoztam már megint. A nagy morajra Laura is lejött! Oh, anyám hogy én ezért tuti szobafogságban fogok megrohadni. Ráadásul tartozok egy telefonnal Alex-nek. Lora mind kettőnket felzavar az emeletre. De Kali elkapott és a nappaliba parancsolt. Leültem az egyik fotelbe, ami összecsuklott alattam.

·        Engem eskü leátkoztak! – mordultam fel. - Revelabit execratione maledicta congessit­­­­*! – mormoltam el az igét. Mire megjelent előttem a kép! –Alex! – kiabáltam a kis sunyi elátkozott! Drága bátyám menekülőre fogta. - Occlusis foribus**! – ezzel bezárult az orra előtt az ajtó. Na, most megszorul! Kali pedig nem éretett semmit! – Maledictio autem eam quae fecerit mihi***! Most pedig mond el, hogy mire volt jó hogy elátkoztál? – Alex a tarkóját vakargatta.

·        Csak kíváncsi voltam, hogy reagálsz egy ilyenre! Meg kell tanulnod fel ismerni, ha valaki, elátkoz valamit vagy éppen téged! Na, meg persze kivédeni és leszedni amennyiben a megelőzés nem sikerül! – magyarázta. Akkor ez csak egy teszt volt.

·        Hogy mi? – Kali dühe rólam Alex-re összpontosul. Szegény csávó ma lehet, hogy kinn alszik. – Egész nap rombolta a házat, tönkretette a tárgyalót és az étkészleteket! Mindezt valamilyen teszt miatt! Most komolyan? – Na, ezt magyarázd ki Lex.

·        Jobb, ha futsz! – mondtam. - Ianuam aperiat****! – még ajtót is nyitottam neki. Milyen úti hölgy vagyok. Ja mégsem. –Menj már! – kiáltok rá túljátszva a szerepem.

Olyan egy óra utána (miután visszarendeztem a tárgyalót) felmentem a szobámban. Elborultam az ágyon és a fejembe húztam az egyik kispárnám. Hallottam, hogy az erkélyajtó kinyílik. James mindig a legjobb időpontokat találja meg az érkezésre. Úgy döntöttem nem foglalkozom a vadászommal. James az én felfogásomban már régen nem ellenség. Közelebb lépett az ágyamhoz a betolakodóm.

·        James köszönni ki fog? Neked is, szia! – morrantam rá. De nem James volt a látogatóm, hanem egy negyven év körüli barna hajú és szürkéskék szemű férfi állt az ágyam mellett hatalmas kardal.

Oh, a fracba, hátra bukfenccel lenn voltam az ágyról és felkaptam a kardom. Ő lecsapott én védtem. Ez így ment egy darabig, végül kiütöttem a kezéből a kardot és kidobtam az ablakon.

·        Ki vagy te? – kaptam egy újabb pszichopatát, pedig az előzőt is még csak most szelídítettem meg.

·        Te átkozott kis dög! – mordult rám.

·        Kérdeztem, te bunkó! – szegezem a kést a gigájának.

·        Caleb, most már örülsz te liba! – ekkor tuskót, mint ez az ürge.

·        Oh, hogy te mekkora egy tuskó vagy! – de ezt nem én mondtam, hanem valaki mögülem. – Nik te pedig sokat fejlődtél a nyár óta. – ez James. A karját rátette a kardot szorító kezemre és még inkább Caleb nyakának nyomta a pengét.

·        James! A tanács tudja, hogy elárultad őket. Az átok megöl, ha nem ölöd meg a libát. – az öt vadász átka. Megöli? Erről nem hallottam. De egyet tudok, ha ez így alakul megtöröm az átkot.

·        Akkor meghalok! – mondta közönyösen. – De ő élni fog! Ez pedig megéri!

·        A tanács úgy is kivégezteti, amint eltűnsz a kis csaj is kipurcan. Nem tehetsz semmit! – vigyorgott az ürge.

·        Dehogynem, kiképzem és megtanítom rendesen harcolni, sosem fogjátok megölni. – a hangjából hallottam, hogy vigyorog. Elengedte a kezem és felemelte az ürgét és már szállt is ki az ablakon. James felém fordult.

·        Hívd ide a tanítót változott a felállás! Kelleni fog majd nekem egy szoba.

·        Alex! – a mágus barátom bebandukolt a szobába.

·        Ez meg hogy…

·        Holnap elkezdjük a rendes harci kiképzését! A tanács holtan akarja látni meg kell védenünk! Holnaptól főképp harcin igéket kéne tanulnia! – magyarázta az ex vadász.

·        De ha nem ölöd meg… - mondta volna Lex.

·        Tudom, de addigra kiképzem rendesen!

·         Kivégzem én azt az átkot! Azt mondtátok a valaha élt legerősebb boszorkány vagyok, ha ez igaz sikerülni fog.             

  

 *Fedd fel az átkot

** Záródj ajtó

***Old fel az átkot, mit más keze tett rám

****Ajtó nyílj