2/3. Fejezet

Sziasztok! Hosszú kihagyás után itt az új fejezet. Nagyon sajnálom hogy a nyáron szinte nem hoztam fejezeteket. Nem ígérem hogy szeptembertől több rész lesz mivel most leszek kilencedikes. Azért megpróbálok kéthetente frisset hozni.

Puszil és ölel: Alli!

u.i: Kár hogy vége a nyárnak! Jön a suli. 

Holdfogyatkozás

3. Fejezet

Születésnap és más furcsaságok

A dolgok manapság egyre furábbak! De ez engem ma nem érdekel mivel SZÜLINAPOM van! Azaz ma betöltöm a tizenhatot! Vénülök. Na, jó azért ennyire nem, de akkor is! Egy éve hogy Kali és Deaucalion bejelentette, hogy visszaköltözünk.  Gyorsan kiugrottam az ágyból és elvégeztem a teendőimet. Lehetetlen hogy eltelt egy év. Egy éve hogy először jelentkeztek a mágusfarkas képességeim. Még mindig a röhögés kerülget, amikor eszembe jut, hogy költözés reggelén vagy három doboz borult a fejemre. A mágusfarkassággal együtt jár a szerencsecsomaggá válás is. Azóta esek, kelek, szerencsétlenkedek. De akkor is! Hogy a francba van ez? Moira sose panaszkodott, hogy a palota lépcsőjén bukfencezett volna. Bár ki tudja, lehet, hogy csak nem dicsekedett el vele. Vagy lehet, hogy csak én örököltem ezt a csodát? Gyorsan magamra kaptam az első kezembe akadó ruhákat. A hajamat eltűztem és már mentem is le az étkezőbe. Az fogadott, ami minden reggel: tömeg. Egyszer csak egy Lydia ugrotta nyakamba és boldog szülinapot kívánt. De reggelizni ma senki nem reggelizett náluk a családon kívül. Ami kifejezetten fura volt mivel egész tanévben itt reggelizett és vacsorázott a falka. De most csak a „kis” család volt itt. Azaz Kali, Deaucalion, Lora, Derek, Rebecca, Cora, Kol, Aiden, Ethan, Rosi, Alex és én. Szerencsére a Micaelson és Salvatore család többi tagja visszaköltözött Mistik Falls-ba. A program a szokásos volt reggeli és ajándékozás. Az összes kapott holmival felszaladtam az emeletre letenni. Már épp indultam volna vissza mikor észrevettem egy kis dobozt az íróasztalomon. Rajta egy cetlivel ami a:

„Boldog Szülinapot!

                                Liam”

Felirat díszített. Kinyitva a ládikót szembetaláltam magam egy fekete hold alku medállal, ami ezüstláncon lógott!

·        Tetszik? – kérdezte mögülem valaki. Szépen lassan megfordultam és szembenéztem az ismerős kék szempárral.

·        Oh, Liam ez gyönyörű! – öleltem meg. Olyan aranyos hogy vett ajándékot.

·        Segítsek feltenni?

·        Igen, köszi! – félre tűrtem a hajam ő pedig a nyakamba akasztotta. Ekkor toppant be az én édes kedves Aiden bátyám.

·        Hát ti? – vonta fel a szemöldökét. – Liam te meg mikor jöttél be?

·        Nem régen! Csak hoztam neki ajándékot! – mondta.

·        Netán probléma hogy itt van? – kérdeztem a bátyámat.

·        Nem! Dehogy! Jöttök le?

·        Aha! – mondtuk egyszerre és letrappoltunk a nappaliba.

 Körülbelül az egész délelőtt dumálással telt. Délután a falka többi tagja is befutott. Hogy-hogyan tudtuk egész délután egymást szekálni az számomra rejtély? Mert ők sosem fogynak ki a hülyeségből. Vacsorára is maradtak, mint mindig. Ez volt életem egyik legjobb szülinapja. Este egy krumplis zsákot meghazudtolva dőltem be az ágyba. De elaludni sehogy-se tudtam, hiába voltam hulla fáradt. Végül kínomban kiültem az erkélyre. És hopp megjelent egy James. Csak ma hagyna békén a bénaság hercege. Hogy ez honnan jött azt ne kérdezd?            

·        Szép jó estét James! – öleltem meg.

·        Niki, mond, hogy csak játszod a hülyét?

·        Nem hülye vagyok, hanem idióta. Mivel az idióta gondolkodásra is képes légy a hülye nem.

·        Te jól vagy? – tette a homlokomra a kezét mind, ha a lázamat nézné.

·        James? Te vagy az? – kopogtattam meg a fejét. – Mit szívtál? Vagy ittál? Netán agyadra ment valami? – Kérdezgettem és leültetem az egyik kovácsoltvas székre.

·        Én vagyok, se nem szívtam vagy ittam valamit, és semmi-sem ment az agyamra! Persze csak rajtad kívül.

·        Bunkó! – vágtam karon.

·        Na, légy már kicsit kedvesebb? – nézett rám boci (?) szemekkel.

·        Te beteg vagy, esküszöm! – nevetem el magam.

·        Nem, nekem semmi bajom! Csak jöttem boldog szülinapot kívánni! – csak most éreztem meg a belőle áradó alkohol bűzt. Ez a gyerek kotta részeg. Istenem hogy nekem ma fából van az orrom vagy mi?

·        Legyünk őszinték egymással menyit ittál? – kérdeztem tőle.

·        Csak hat-hét üveg Jack Daniel’s-t! – nézett rám. Bár szerintem minimum hármat látott belőlem. Oké tudok valamit a részegek haza zavarásáról. Mert ez a gyökérkefe nem fog az erkélyemen aludni az egyszer biztos.

·        James mi lenne, ha haza mennél? – kérdeztem kedvesen (?).

·        Nincs kedvem! – válaszolt, mint egy durcás ötéves. Na, jó ide kell egy Alex, mert kifogytam az ötletekből és le mégse dobhatom, hiszen belefullad a medencébe.

·        Őhm… két másodperc és visszajövök! – gyorsan átszaladtam Lex szobájába. – Alex kelj fel! – kezdtem el rázogatni.

·        Mi az? – szólalt meg kicsit sem kedvesen.

·        Egy részeg James ücsörög az erkélyemen és nem tudom elküldeni! Szóval kelj fel és segíts! – Úgy ült fel mind, ha leforráztam volna.

·        James… részeg… erkély… elküldeni?

·        Igen, segítenél? – próbáltam meg újra.

·        Aha, egy pillanat és ott vagyok! - Azzal kilökött a szobából! Két perc múlva már velem együtt tanulmányozta a padlón részegen elnyúlt Jamest. Aki kiütötte magát és elaludt. Alex leült a kanapéra én pedig vele szemben egy babzsák fotelbe.

·        Mit csináljunk vele? – kérdeztem a fejemmel az alvó James felé bökve.

·        Hát még sosem láttam kiütött fő gonoszt!

·        Nem is annyira gonosz! –ellenkeztem.

·        Miért is? – vonta fel a szemöldökét.

·        Nem tudom! Csak szerintem nem annyira gonosz! – vontam vállat. – Fel kéne kelteni! – mondtam és oda csoszogtam a drága jó vadász mellé. Elkezdtem rázogatni a vállát. – James! James! Jó reggelt! Kelj már fel! – nagy nehezen kinyitotta a szemét és hirtelen felült. Láttam a szemében az értetlenséget. – Jó látni, hogy kijózanodtál édes! – vigyorodtam el.

·        Hogy a francba kerültem ide?

·        Berúgtál és eljöttél boldog szülinapot kívánni! – magyaráztam el neki az este eseményeit.

·        Oh, hát… izé… ez rohadt gáz szitu! – elpirult (?).

·        Hát egyet értek! – szólalt meg mögülem Alex és feltápászkodott a kanapémról. – Jó hogy végre megismerhetlek James! Alex Leser vagyok! – nyújtott kezet.

·        James! – fogadta el a felé nyújtott kezet. – Te vagy a tanító? – rátapintott a lényegre.

·        Mi van, ha igen? – Alex átment flegmába. Remek.

·        Neked is csak a szád nagy öcskös! Meg se tudtad tanítani, varázsolni…

·        Össze ne vesszetek nekem! Amúgy meg aludni akarok! Szóval mindkettő távozik arra amerről jött. James erkély, Alex ajtó. – a két srácot két irányba löktem. – Tempó! Még, ma, ha lehetne.

·        Nyugi picur! – mondta James.

·        Picur? – értetlenkedtem.

·        Valami baj van? – adta az értetlent.

·        Minek neveztél az előbb? – vontam fel a szemöldököm.

·        Picurnak! Miért? – nem színjáték tényleg nem fogja az adást.

·        Na, jó, hagyjuk meny csak szépen haza! – löktem ki az erkélyre és bezártam az ajtót. Ez úttal már gyorsan elaludtam. Moira nézett velem szembe. Egy mező közepén voltam.

·        Moira történt valami? – kérdeztem

·        Itt az idő… - megragadta a kezeimet. Valami furcsa erő cikázott át rajtam aztán elnyelt a sötétség…