2015. augusztus 16., vasárnap

2/2. Fejezet

Sziasztok! Mindjárt vége a nyárnak. Remélem mindenkinek nagyon jól telt. Nagyon sajnálom hogy egész nyáron nem volt rész. De nálunk lakás átalakítás volt és nem volt idő írni. De most már majdnem vége. Szóval lehet hogy kéthetente hozok majd új rész. Puszil és ölele Alli!!!
u.i: Remélem tetszeni fog. Kellmes idötöltést a nyár utolsó részéhez.  
Holdfogyatkozás
2. Fejezet
Az esküvő
„Álmomban a semmi közepén álltam. Velem szemben egy fekete hajú, kék szemű srác. Volt egy olyan furcsa érzésem, hogy valami nem smafu a sráccal. Bár nálam ezt sosem lehet tudni.
·        Őhm… Hello! – köszöntem a srácnak.
·        Szia, Niki! – köszönt mosolyogva a fiú.
·        Ismerjük egymást? – vontam fel a szemöldököm.
·        Oh, hogy én milyen faragatlan is vagyok! A nevem Kyle. – nyújtotta felém a kezét.”                 
Oké ezek az álmok egyre furcsábbak. Az órám hajnali fél ötöt mutatott. Itt az ideje felkelni. Ma van Allison és Scott esküvője. Nem is tudtam ezen tovább gondolkodni mivel Rebecca berontott a szobámba és elzavart fürdeni. Már most az agyamra ment a mai nap. Gyorsan lezuhanyoztam. A szobába visszaérve Becca már várt, kezében a ruhás zsákkal, ami a koszorús lány ruhámat rejtette. Nekiállt megcsinálni a hajam és a sminkem. A hajamat felkontyolta.
Közben Rosi is bejött, hogy segítsünk már megcsinálni a haját. A házban uralkodó csönd alapján a fiúk elmenekültek. Meg is értem őket. Mivel a fogadás nálunk lesz a bálteremben. Becca a főszervező és három percenként mindent átpakoltatott velük. Így valószínű, hogy megszöktek. Én ezt nem tehetem meg. Pedig futnék mivel majdnem kibökte a szemem a szemceruzával, már harmadjára öt perc alatt. Végül csak ez is összejött. Hála az égnek, mert a végére már síkithatnékom volt. Szerencsére utána pihenőt kaptam, amíg a saját haja és sminkje is elkészül. Aztán elküldött, hogy vegyem fel a koszorúslány ruhámat.
Tudjátok ki lesz a kísérőm az esküvőre? Liam! Aiden pedig nem nyírta ki azon nyomban, ami jó jel. Amikor kitotyogtam a fürdőből épp Aiden csámpázott be a szobámba. Amikor meglátott az álla a földet súrolta.

·        Huuuu!
·        Csukd be a szád!
·        Hol az én punk hugicám? Rebecca mit csináltál a húgommal?
·        Még kész se vagyok! – vigyorogtam és besétáltam a gardróbomba a cipőmért. Alkalomhoz illően a bakancsomat fekete magas sarkúra cseréltem.
·        Magas sarkú? – hüledezett Aiden.
·        Esküvő! Nem mehetek bakancsban! – vigyorogtam rá.
·        Hát ez is igaz! – bólintott. – De azért Liammal még beszélhetek mielött elindulnánk!
·        Neee! Légyszike ne öld meg! – néztem rá kiskutya szemekkel.
·        Nem állt szándékomban! – méltatlankodott a bátyám.
·        Én abban nem lennék olyan biztos! – mosolyogtam ördögien.
·        Te mindig átlátsz rajtam! – ölelt meg a bátyám. Kopogtak! Liam is becsámpázik!
·        Szia Liam! – intettem a szöszinek.
·        Csá haver! – fogott vele kezet Aiden.
·        Sziasztok! – a szemét le se vette rólam. Oh, Aiden légyszi ne nyírd ki!
·        Khm… Khm…! – köszörülte meg Aiden a torkát. – Indulhatnánk?
·        Igen! – mondtam és felkapva a táskámat indultam is a fiúk után. 
Az én kocsimmal mentünk a templomhoz, de kivételesen Aiden vezetett. (Nem szokásom megengedni az embereknek sem azt, hogy vezessék, de még azt sem hogy a kormányra nézzenek.) A templomban Becca az utolsó utáni köröket futotta, hogy minden rendben legyen. A két srácot leraktam és az egyik hátsó terembe mentem ahol Alli és a többi koszorúslány várta a nászindulót. Alli ruhája egyszerűen meseszép volt.
A szívem a gyomromban dobogott. Én vagyok az első koszorúslány így az első bevonuló is. Izgultam? Nem kicsit! Bár a csajok szerint minden rendben lesz, én nem igazán hiszek nekik. Ismerem a szerencsémet. Mármint a nem létező szerencsémet. Egyszer csak megszólalt valami! Oh bameg ez a nászinduló! Kinyílt az ajtó mi pedig bevonultunk.
Mindenki RÁM bámult. Alli gyere már! Szépen előre vonultam és amint Allison az oltárhoz ért levágódtam Liam és Aiden közé. A ceremónia tökéletesre sikerült. Aztán végre elindultunk hozzánk. Mindenki a bálterembe csődült. Én gyorsan felrohantam az emeletre átöltözni. Negyven fokban nem fogok hosszú szoknyában rohangálni. Így felkaptam egy nyárias ruhát. Aztán visszacsámpáztam a többiekhez a bálterembe.
Ebéd meg minden. Már jól a délutánban voltunk, mikor a házat robbanás rázta meg. Megtámadtak! Ekkor emberek másztak be az ablakokon. A jó büdös francba! Előkaptam a szoknyám alá rejtett tőrt és harcolni kezdtem. A többiek is így tettek. Bár megvallom magas sarkúban nehezebb harcolni, mint bakancsban. De az emberek csak jöttek minden irányból. Egyszer valaki elkiáltotta magát „vadászok”. Szívesen visszaordítottam volna, hogy „na, ne mond” de moderáltam magam és lecsaptam egy nálam hatszor nagyobb ürgét. Gondolom, ez kicsi magyarázatra szorul. Ugye Allison és az apja Chris vérfarkas vadászok VOLTAK. Kiemelném, voltak. Kate-ről meg ne is beszéljünk, hiszen ő egy kibaszott naguál*. A többi vadászcsalád meg húzza rájuk ezért a fogát és most megtámadtak minket. A túlerő miatt rohadt nagy pácban voltunk. A földön a mieink közül egyet sem láttam, az-az még tarjuk magunkat. Amikor eluntam a harcot egy szép mozdulattal egy kupacra pakoltam egy párat, de még mindig ömlöttek be az épületbe. Mi a fasz van már? Ezek sosem fogynak el? Bár bevallom Allison eléggé furcsa látvány volt, ahogy a fehér ruhában tőrrel hadonászva ütötte le az embereket. Mert ugye Scott elgondolása szerint nem ölhetünk meg senkit. Ezek szerint a sok ájult vadászt „vissza a feladónak” címkével küldjük Mexikóba. Remek! Egy olyan két óra múlva csoda történt. Elfogytak! Az egész bálterem úszott az ájult vérfarkas vadászokban.
·        Ezekkel mit csináljunk? – tette fel a nagy kérdést Stiles.
·        „Vissza a feladónak”? Küldjük őket Mexikóba! – mondtam.
·        És ezt mégis hogy gondolod? – kérdezte Scott.
·        Teleportálás?  - mondtam.
·        Rendben! Áldásom rá, de gyorsan! – mondta és lecsapott egy éppen felkelni készülő vadászt. Gyorsan el teleportáltam őket.
·        Megfelel? – kérdeztem a drága jó alfámtól.
·        Tökéletes! A termet nem tudod rendbe rakni? – kérdezett.
·        De rendbe tudnám tenni! Order! – mondtam mire minden visszamászott a helyére.
Az esküvő utáni napok nagyrészt normálisan teltek, észre se vettük, de már július eleje volt. Bár a fiúk egy perc szabadidőt sem adtak. Edzés, edzés hátán. A nyár végére kész izomkolosszus lesz belőlem. Hát nem remek? Kyle rendszeresen megjelent az álmaimban, de semmi érthetőt nem mondott. Vagyis semmi haszna se volt. Jamest egyáltalán nem láttam. Aszem a múltkor elhitettem vele hogy megbolondultam. Szóval pacsi! A vadászkánk egy időre visszavonulót fújt. Egyszóval minden normális. Csak. Szóval hallottátok már azt, hogy „Regresszió az átlaghoz”? Lefordítva annyit jelent, hogy a dolgok nem lehetnek csak rosszak és csak jók. Kell, hogy az élet visszatérjen a normál kerékvágásba. Aztán kibillenjen valamelyik irányba. Visszagondolva az elmúlt egy hónapra a dolgok jól alakultak, de nem tökéletesen. Most pedig úgy érzem itt az ideje, hogy a mérleg kibillenjen. A dolgok pedig vagy nagyon jól alakuljanak vagy pedig nagyon… szarul. De elég a depiből mert éppen Aiden fejét ütöm. Tudjátok, hogy van ez jó testvéri iszony! Na, jó hibbant vagyok, de nagyon. Gondolom, ezzel nem mondok újat. A bunyónknak végül Alex vett véget azzal, hogy mágia órám lesz. Hogy én ezt már menyire unom! Bár a varázslás még mindig kissé döcögős. De legalább már leszoktam a gyújtogatásról. De azért drágaegyetlenlegkedvesebb Aiden bátyám még mindig „pirónak” hív. Hullafáradtan dőltem be az ágyba. Amint lehunytam a szemem Kyle-al kerültem szembe. Elég, hogy is mondjam, komoly képet vágott. Valami nem stimmel.
·        Kyle! Minden rendben? – kérdeztem.
·        Szia! Igen miért?
·        Olyan furcsa fejet vágsz!
·        Egyet mondj meg nekem! Ki a gyilkos Bachon Hills-ben! Tényleg Jennifer Back?
·        Nem tudom!
·        Őszintén mi a megérzésed?
·        Nem tudom!
·        Mit érzel ezzel kapcsolatban? – ezt már üvöltötte.
·        Azt hogy nem ő az! – mondtam ki, ami eddig bennem motoszkált.
·        Oh-oh… ez nagyon nem jó jel! – morogta az orra alá.
·        Mi nagyon nem jó?
·        Semmi-semmi! – hiába próbálkozol, tudom, hogy hazudsz!
·        Tudod ki a tettes… ?????



*naguál: alakváltó. Más néven vérjaguár. 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jo volt szupi alig varom a kovetkezot.
    Kik tamadtak meg oket es miert?
    Ja es ki Kyle?
    ui:nagyon jo volt marom a kovit
    Puszi!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zsofi!
      Ezekre a kérdésekre pedig majd a történet válaszol.
      Puszi Alli!!! :D :D :D

      Törlés