Sziasztok! Itt az epilógus! Remélem tetszik majd! Olyan négy hét múlva hozom a következő évadot.
Puszil és ölel: Alli!!!!!!!!!!
Holdfogyatkozás
Epilógus
Jennifer Black! Egy Darach, mert már miért ne ismerkedjünk az összes
természetfeletti lénnyel! De ez akkor is mi már? Haza kell mennünk. Ez nagyon
ratyi! Lydia kiverte a hisztit! Most volt először Hawaii-n. Mivel a magánrepülőnk
csak tizenöt személyes több részletben szállítottak haza minket (47-en
vagyunk). Az én érzékeim szerint napról napra többen. Szerintetek voltam
annyira szerencsés, hogy egy vihar miatt beszüntessék a közlekedést? Liam és én
másnapig itt ragadtunk. Épp visszaindultunk a nyaralóba (gyalog), amikor
nekiállt esni az eső (úgy szakadt, hogy fél méterre sem láttam). Gyorsan
behúzódtunk egy fa alá. Az eső csak szakadt, ahogy az égből lefért. Majdnem egy
órát szobroztunk ott, mire kezdett csillapodni a vihar. Varázsolni sajnos itt
nem varázsolhattam. Tudni illik, Hawaii hemzseg a mágusoktól és a
boszorkányoktól. Így itt varázsolnom szigorúan tilos. Alex tőből kapná le a
fejem érte. Szépen lassan hazarohantunk a szemerkélő esőben. Na, ha szerintetek
rosszabb már nem lehetne, akkor elmesélem, hogy de. Ahogy ki akartam nyitni az
ajtót az beragadt. Egy nagyobb rántással próbálkoztam. Most kinyílt, én pedig
Liamen landoltam. Le kellett volna szállnom róla, de röhögő görcsöt kaptam és
ez fizikai képtelenségnek számított. Ekkor megjelent egy szőke hajú lány. Az
hogy hogyan jutott be a birtokra örök rejtély marad. Egy dolgot megéreztem. Ő
egy boszorkány! Ezzel a lendülettel felugrottam és csípőre tett kézzel néztem
rá.
·
Te mit keresel itt? Ez magánterület, ha
nem tudnád! – förmedtem rá a szöszire.
·
Segíteni akarok neked, Niki! A nevem
Brittani Night! – mi a faszom? Danténak nincs testvére. Ebben száz százalékosan
biztos voltam. Mivel állandóan ezért panaszkodik.
·
Dante tesója? – kérdeztem rá.
·
Igen, pontosan! – mondta vigyorogva.
·
Hazudsz! – jelentettem ki egyszerűen.
·
Az lehet, de te most meghalsz! – támadt
rám. Én előkaptam a tőröm és szíven szúrtam. Liam csak nézett rám nagy
szemekkel én pedig ugyanúgy a lányra. – Hiába menekülsz vagy harcolsz
mágusfarkas! Meghalsz! Az erőd úgysem lehet a tied! Megszerezzük, a szövetség
erre tett esküt. – mondta a szöszi és nem lélegzett tovább. Ha jó a memóriám
Alex a múlt kor motyogott valami olyasmit hogy vannak olyan boszorkányok, akik
majd az életemre törnek. Asszem az egyikkel most végeztem. Liam megütközve
bámult rám.
·
Őhm… akarom tudni? – kérdezte felvont
szemöldökkel.
·
Nem! Nem akarsz róla tudni! – ráztam a
fejem.
Ezzel meg is úsztunk minden természetfeletti csapást. Másnap reggel
pedig felszálltunk a gépre. Mármint szálltam volna, ha nem kezd el rezegni a
telefonom, jelezve hogy SMS-em érkezett. Szóltam Liamnak hogy egy perc és ott
vagyok. Amikor megnyitottam az SMS-t, nevetve megráztam a fejem és felszálltam
a gépre. Köszöntem a pilótának és közöltem vele hogy irány haza. Eldőltem a
kanapén és lehunytam a szemem. Olyan boldog az életem. De egy szempillanatnyi
nyugtom sincs. Hangosan felröhögtem. Már alig várom az újbóli őrjáratokat és a természetfeletti
gonoszok idegesítését. De egy kérdésem azért lenne hozzátok? Mi a francért nem képesek
a dolgok halottak maradni? Mért kell minden egyes pszichopata idióta gyilkosnak
feltámadni? Ha? Mert nekem már kurvára elegem van az állandó
feltámadásokból. Hogy mi húzott fel
ennyire? Az SMS. Miért? Hát arra túl jó okom van! De főképp ez (ami benne állt):
Még
találkozunk mágusfarkas! Nem végeztünk! Üdv.: James
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése