2015. május 18., hétfő

35.Fejezet Egy dolog vége, valami új kezdete

Sziasztok! Itt az új fejezet. Szomorúan jelentem be hogy ezzel az első évadnak vége. A héten elkészül az epilogus is. Örülök hogy velem és a történettel tartottatok az év során. Ez volt életem első története. Remélem tetszett! Annyit elárulok hogy hamarosan jön a második évad. Remélem örültök neki és lesztek akik továbbra nyomon követitek Niki és a többiek életét. Köszönöm azoknak akik eddig velem tartottak. Remélem tetszett a történet és a következő évadát is nyomon követitek majd!
Puszil és Ölel: Alli!
  
Holdfogyatkozás
35. Fejezet
Egy dolog vége, valami új kezdete
Az utolsó, amire emlékeztem az-az, hogy fölém tornyosult, és azt mondta…
·        Véged! – mondta. Valami fényrobbanás és mindent elnyelt a sötétség.
Nem tudom mennyi ideig voltam kiütve. Amikor felnyitottam a szemem egy sötét helyiségben voltam. Mindent körbelengett a csatorna szag. A kezeimet vasláncok súlyozták le. Nagy nehezen felültem.  Egy nyitó varázslat segítségével leszedtem a láncot a kezeimről és a lábaimról. Elindultam az egyik irányba. Egyszer csak megláttam a fényt. Egy szobából szűrődött ki. Bent vannak a fegyvereim, és James. Jobb ötlet nem lévén simán besétáltam és felkaptam őket. Ő megütközve bámult rám. A kardomat neki szegeztem.
·        A szádat azért csukd be! A végén még kifolyik a nyálad! – mondtam halál nyugodtan.
·        Te… te…
·        Mi van velem?
·        Meghaltál…
·        Hogy mi? De itt vagyok, ez nem csak a szellemem!
·        Pont ez az! Halottnak kéne lenned!
·        Nem vagyok az, mint látod!
·        Hát akkor most tényleg meghalsz! – rántott kardot. Most már mindent bevetve harcoltam, kard és mágia! Vérfarkas vagyok az isten szerelmére nem analfabéta! És végül… bimm… bamm… nyertem.  Jamest leszúrtam, ő elvérzett, én sürgősen távoztam. Már délfelé járt az idő, amikor hazaestem. Amint beléptem az ajtón, Cora a nyakamba ugrott. Mindenki nálunk csücsült, és tiszta ideg volt. A nap legjobb híre az, hogy élek, James pedig halott. El se hiszem, hogy sikerült legyőznöm. Alex, hogy is mondjam, majdnem leharapta a buksim, amiért megléptem. De azért örült, hogy győztem. A kanapén ülve, már félig aludva beszélgetem a többiekkel. Aztán egyszer csak elaludtam. A fejem Liam vállán kötött ki. Pár óra múlva a szobámban ébredtem fel. Beballagtam a fürdőbe, letusolni. Olyan este nyolc óra körül járt az idő. Átslattyogtam a gardróbba. Felvettem egy rövidnadrágot és egy lila pólót, a hajamat felkontyoltam. Leugráltam reggelizni (Bár inkább éjjeli vacsora). Alex a konyha asztalnál ücsörgött. Csináltam magamnak egy kávét és leültem vele szembe. Közben mágiával csináltam a szendvicsem.
·        Jó reggelt! – köszöntem neki.
·        Este tíz óra van! – morogta.
·        Ne akadj meg a részletekben! Amúgy már mondtam, hogy bocsánat! – néztem rá boci szemekkel.
·        De akkor is megtiltottam! Meg is halhattál volna! Érted?
·        De nem halta… - eszembe jutott mit mondott James.
·        Niki? – nézett rám furcsállva.
·        James azt mondta meghaltam… - akadt meg a hangom.
·        Mi? – ugrott fel, belefejelve a felém repülő szendvicsembe. Dante ebben a pillanatban lépett be, és röhögő görcsöt kapott.
·        Alex az a reggelim volt! – röhögtem.
·        Hoppá! – vörösödött el úgy, mint egy paradicsom. Levarázsoltam a fejéről és újat csináltam.  – Amúgy szerintem vacsora!
·        Akkor meg az, nem tök mindegy? – ültem le kajálni.  
·        Amit mondtál az igaz? – kérdezte, amikor Dante kitotyogott a konyhából.
·        Nem tudom! De szerintem igaz! – mormogtam.
·        De akkor hogy lehet az, hogy itt vagy?
·        Őszintén? Fogalmam sincs! – ráztam a fejem.
·        Ő… akkor ennek utána nézek! – mondta. – De senkinek nem beszélj erről. Oké?
·        Aha! Senkinek! Danténak se?
·        Danténak se! De még Rosinak se! Rajtam kívül senkinek se! – magyarázta suttogva.
·        Rendben!
·        Egy kérdés! James tényleg halott?
·        Amennyire én láttam igen! Szóval reménykedj, hogy igen! – mondtam.
·        Ti ketten! – halottuk meg Rebecca hangját. – Indítsatok aludni éjfél, van és holnap suli! – morrant ránk a szöszi vámpír.
·        Oké-oké! A buksink maradjon meg azért! – vihogtam és elindultam az emelet felé. Olyan hajnali egy felé visszaaludtam. Álmomban Merlin kunyhójában voltam. Moira rögtön a nyakam közé ugrott. Ennek hála kis híján hanyatt estem. Ha nincs a hátam mögött asztal el is esek. Erre Merlin hangosan felnevetett.
·        Elképesztő vagy! – mondta Moira. – Tudtam, hogy te fogsz nyerni. Tudtam! – ugrált, mint egy ötéves. Ezen muszáj volt nevetnem.
·        Jaj, Moira! – rázta a fejét Merlin. –Mikor nősz már fel végre? Niki neked gratulálok! Őszintén nem tudtam mi lesz a harc kimenetele, csak remélni mertem, hogy az lesz, ami lett is. – magyarázta felvidulva. Ekkor szinte kirántottak az álmomból. Leestem az ágyról. Az életem manapság teljesen, őhm… fura? Nem ez kicsit kicsi kifejezés. Kiültem az erkélyre levegőzni. Reggelig nem tudtam lehunyni a szemem. Olyan hat óra felé bementem a gardróbba. Felvettem egy fekete rövidnadrágot és egy szürke trikót, és a változatosság kedvéért egy fekete magas sarkú bokacsizmát.
A hajamat hagytam hullámosan.  Aztán a táskámmal a vállamon lerohantam reggelizni. Még fél lábbal a kocsiban ültem amikor Liam felkapott és elkezdet forgatni. Majdnem felsikítottam meglepetésemben.
·        Liam tegyél le! Légyszíves! – néztem rá boci szemekkel. De végül sikerült rávennem, hogy letegyen.
,,Egy hónap múlva´´
Már három napja vége életem első gimis évének. Annyi minden történt ez alatt kilenc és fél hónap alatt. Most már teljesen ura vagyok a hatalmamnak. Semmi robbanás vagy gyulladás. Most per-pillanat a Hawaii nyaralónkban vagyok, a teljes falkával együtt. Utoljára három éves koromban voltam itt. Kezdem úgy érezni, hogy a falka napról napra nő. Egyre többen és többen csatlakoznak hozzánk. Scott idegbetegebb, mint valaha, egy percre sem hajlandó lazítani. Csak rohangál, mint egy mérgezett vérfarkas. Az hogy Jamest legyőztem az egy dolog, attól még a fiúk nem hagynak egy csepp szabadidőt sem. De most kivételesen nem a hátsó udvarban, hanem a Hawaii tengerpartunkon rohangáltam. A turisták persze megnéztek maguknak, egy őrült tizenéves lányt, aki futkorászik és kiabál egy vele, egyidős fiúval hogy ő egy szadista állat. A béke olyan jó. Teljesen normális lett az életem. Már amennyire egy királyi családból származó mágusfarkasé lehet. Alex utána nézett miért nem haltam meg, na, hát a válasza megér egy misét. Valami olyanról szólt, hogy, én vagyok a világ legerősebb boszorkánya és az erőm hozott vissza. A legnagyobb dolog, ami az óta történt, az-az hogy Mason, Emili és Nina most már vérfarkas. Nehéz döntés volt meghozni, hogy elmondjam e nekik az igazat. Meg tettem, helyes döntés volt. Egyszer csak Allison rohant ki hozzánk a tengerpartra.
·        Srácok, haza kell menünk, MOST! – mondta szinte riadtan.
·        Mi történt Alli?
·        Kate néni hívott! Bachon Hills-ben rituális gyilkosságok történnek! Ő és apa egy Darach-ra gyanakodnak. De semmi biztos azon kívül, hogy három embert megölt!
·        Őhm… - köszörülte meg a torkát Nina. – Mi az a Darach?
·        A Darach egy rossz útra tért druida pap! Emberáldozatokat mutat be az örökéletért, már amennyire én tudom! – magyaráztam.

·        És van ennél jobb is! – mondta. – valószínű, hogy Jennifer tért vissza! Vagyis a múltkor nem halt meg teljesen. Ez előtt fél évvel egy rossz útra tért druida papnő Jennifer Black embereket áldozott. Ha tényleg visszatért nagy lesz a felfordulás. Ennyit a vakációról irány dolgozni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése