33. Fejezet Az ötödik ősi

Halihó! Nagyon-nagyon sajnálom az egy hetes késést. De nagyon nem volt időm írni. Remélem azért tetszeni fog a rész.

Puszi: Alli! :D

Holdfogyatkozás

33.Fejezet

Az ötödik ősi

Miután elmondtam a nagy titkot Aidenek addig rágta a fülem, amíg el nem mondtam a családnak és a falkának. A reakció az volt, hogy mindenki a nyakamba borult, Alex pedig kiakadt. Állítása szerint felelőtlen vagyok. Erről már tudok egy ideje. Fél órába telt mire Rosival meg békítettük az öccsét. De végül sikerült. Végül kibontakozott a nap problémája is. Még mindig nem tudok kardot forgatni. Finn önként jelentkezett e nemes feladatra. Nem tudta mit vállal. Hisz mióta kiderült, hogy mágusfarkas vagyok, Ms. Szerencsétlenség lettem. De szerintem ezt már majdnem mindenki észrevette. Allison pedig ragaszkodott hozzá hogy meg taníthasson íjjal lőni és tőrt hajítani. Tiszta harcos leszek nem? Ma este elkezdjük a kardforgató edzést. Én figyelmeztettem Finnt, hogy béna vagyok, ő nem hitt nekem. Tanulság: amatőrnek ne adj éles kardot. Most épp a házunk újonnan épített elfekvő részén várom, hogy Finn újraéledjen. Megöltem szegénykémet. Dante szerint a bénaságom határtalan. Amikor Finn feléledt, közölte Kalival hogy ezen túl vajazó kést sem kaphatok, mert még azzal is életveszélyesen béna lennék. Alex közbeszólt, és közölte, hogy én egy villával is életveszélyes vagyok. Végül rábeszéltem Finnt hogy tanítson meg kardal vívni. Egyetlen kikötése volt: fakard. Nem hajlandó egy edzés kedvéért se meghalni többé. Tök furcsa mód. Manapság nem álmodtam semmit. Elkiabáltam magam. Amint lehunytam a szemem egy sötét helyre kerültem. Nem láttam még hő látással se az orrom. Egyszer csak egy fényes alak lépett ki a sötétségből. Nem tűnt túl ismerősnek. Aztán változott a kép. A sötétség helyét egy mező vette át. Most már megismertem a fényes alakot: Moira. Nagy szemekkel meredtem az ősömre. Hiszen vagy három hónapja láttam utoljára. Pontosabban decemberben, most pedig április vége van. Úgy eltelt ez az év. Rohan az idő azóta, hogy megtudtam mágusfarkas vagyok. De vajon mit akar Moira? Nem sok kellet volna, hogy az ősöm nyakába ugorjak.

·       Moira? Miért vagy itt? – kérdeztem.

·       Eljött az idő! Itt az idő, hogy beszélj az inkvizítorral! Hogy megtudd mi a sorsod. – mondta. A kép változott, egy kisház előtt álltunk. – Menj be már vár téged! – mutatott az ajtóra. Vettem egy mély lélegzetet és beléptem a kalyibába. Majdnem köhögő rohamot kaptam az inkvizítor láttán. Hiszen ez Merlin. Az a Merlin, aki Arthur király szolgálatában állt. Te szent meszelő.

·       Ön az inkvizítor? – kérdeztem, de tudtam a választ. Ő szélesen elmosolyodott. 

·       Igen én vagyok az! De tudod, hogy ki vagyok igaz?

·       Merlin! – néztem végig a kissé nyegle termetű nálam nem sokkal idősebb fiún. Fekete haja, barna szeme és lapát fülei voltak.

·       Úgy bizony! De gondolom nem ezért jöttél ide!

·       Hát nem igazán tudom miért kellett idejönnöm! – vallottam be.

·       Se baj! Akkor kezdjük az elején. A mágusfarkas legendáját ismered? – bólintótam. –Rendben! Tudod még a kezdetek kezdetén, megjósolták, hogy eljön a mágusfarkas, aki visszaszorítja a sötétség gyülekező erőit. Először azt hittem ez a farkas Moira lesz, de tévedtem. De ez úttal biztosan tudom, hogy te vagy az. Az erőd többszöröse az övének. De óvakodnod kell mivel a vadász alattomos. És hamarosan eljön a végső harc. És ki kell állnod, ellne. Bár a harc kimenetét nem látom, de sejtem, hogy döntetlen lesz. Persze csak ha a tanító rendesen megtanít varázsolni. – ezt nem bírtam ki kuncogás nélkül. Alex megtanítani, varázsolni. Ha ő tanít engem, akkor felrobbantom/gyújtom a kecót. Merlin felvonta a szemöldökét. – Ebben mi olyan vicces?

·       Az hogy, az összes bűbáj, amit Alex mutatott robbanásba vagy tűzbe torkallott! – magyaráztam.

·       Felrobban? Oh, te szentséges avalon! Ez nagyon jó, sőt tökéletes!- mondta szinte ugrálva.

·       Miért?

·       Azért mert ez azt jelenti, hogy nagyobb a mágiád, mint az ige. Akkor jegyezd meg annak a bizonyos Alexnek, hogy jobban járna, ha erősebb igékkel próbálkozna! – mondta.

Égbekiáltó ricsajra keltem fel. Hú, reggel van, és péntek. Betántorogtam a fürdőmbe. Miután elvégeztem áttotyogtam a gardróbbomba. Felvettem egy fekete nadrágot, barna pulcsival és bakanccsal és bőrdzsekivel.

A hajamat felcopfoztam és lerohantam reggelizni. Bár előtte még félre ráncigáltam Alexet és átadtam Merlin üzenetét. Teljesen lesokkolták a fejlemények. Bár én se voltam tökéletesen, de ő kisebb pánikrohamot kapott. Meg kell küzdenem Jamesel. Neki meg kéne tanítania, varázsolni, Finnek pedig kardot forgatni. Nem tudom miért, de eddig nem tekintettem Jamesre ellenségként. De az és hamarosan elérkezünk a végéhez. Merlin és Moira bízik bennem. De egyelőre elég, ha beérek első órára, ami Föci. A tanár megjegyezte, hogy jobb volt, amíg a fiuk nem voltak, mert így mindent csinálok csak azt, nem amit kéne. Utána Biosz, elaludtam. Ez mindent magyaráz. Aztán irodalom, Aidennel egymást tartottuk ébren. Aztán két tesi és indíts haza. Otthon elkezdtem életem első rendes kardvívó edzését. Szegény Finnt jó párszor letaroltam. Aztán jött Allison. A nyílvesszők még a céltábla egyméteres körzetébe sem volt hajlandó menni.

Az egyik pedig lábon találta Damont. Finn és Alex a fegyvertárba menekült. A kiabálásra Lora letotyogott és elvette tőlem az íjat. Aztán tőrhajítás, képzeljétek csak, ebben jó vagyok! Mindegyik a céltábla piros pöttyébe ment. Szombat reggel Aiden úgy döntött elpuhultam ezért egész napos edzést tartott nekem. Ha nem futottam nyolcvan kört a hátsó udvarban, akkor egyet sem.

Este csodálkozom, hogy az ágyat elértem és nem állva aludtam el. Vasárnap déltől előbb nem terveztem felkelni. De ez meghiúsult akkor, amikor Alex hat órakor berontott, hogy öltözzek, és van fél percem leérni a mágia gyakorlóba. Úgy totyogtam le a gyakorlóba mind, ha a kínpadra mennék. Fél óra múlva az egész terem lángokban állt én aludtam, Dante a hasát fogva röhögött, Alex pedig a falba verte a fejét. A nap végére pedig meg tudtam csinálni a láthatatlanná tévő igét. Csak az volt a baj hogy a párna helyett Alex lett láthatatlan. Rosi és Dante fél órán át törte a fejét hogy, hogyan változtassák vissza. Bénaságom határtalan. Aztán este még volt egy vívó edzésem. Finn most nem halt meg. Fejlődök! Az ágyba beájulás a hétvégén minden napos lett. Reggel két órával korábban keltem az edzés miatt. Új rekordot alítottam fel, mármint Finn állította fel. Négy nap alatt a legrosszabból kardforgatóból, azaz belőlem, jó kardforgatót csinált. Szerinte sok gyakorlással elég jó leszek. Gyorsan felrohantam az emeletre és letusoltam, fogat mostam meg a többi, amit reggel csinálni szoktam. Felhúztam egy farmert szürke trikóval, fekete cipővel és kardigánnal.

A hajamat oldalt elfontam.

Zsebre vágtam a telóm és táskával a vállamon lerohantam reggelizni. Tegnap este megbeszéltem Emilivel és Ninával hogy ma este moziba megyünk. Végre megnézhetem a Halálos iramban 7-et. Az első órám francia lesz. Nik mondta reggel, hogy ő tartja, mert Ms. More elutazott. És új irodalomtanárunk lesz, a neve: Rebecca Micaelson. Az összes Micaelsonban meg nőtt a tanár kedv. Remek. Liammal már a folyosón elkezdtünk veszekedni, mivel ezen a héten vele, Maliával és Ericaval lennék őrjáratban, de én ma moziba megyek!

·       Ne már Liam! Csak egy estét hagynák ki! – Kiáltottam rá a terem ajtóban.

·       Nem érdekel, jössz és kész! – fordult felém.

·       Nem! Moziba megyek!  - kiáltottam rá.

·       És ehhez Scott mit fog szólni? – vonta fel a szemöldökét.

·       Nem! Nem szólsz neki! – fejbe akartam húzni a táskámmal, de elhajolt, így a táskám az éppen a terembe belépő srácot találta el. Úgy dőlt el, mint egy krumplizsák. A feje épp Nik cipőjén landolt. Hupszika!

·       Hát te? – nézett le a cipőjén fetrengő fiúra.

·       A törpe, fekete hajú csaj ütött le a táskájával! – szabadkozott és feltápászkodott.

·       Niki? – beköpött az új srác.

·       Bocsi, Liamot akartam lecsapni! Amúgy Niki vagyok! – nyújtottam neki kezet.

·       Semmi baj, megesik! Amúgy Henrik vagyok! – kezet ráztunk.

A srác körülbelül úgy nézett ki, mint Finn csak kisseben. Meg persze kedvesebb kiadásban. De azért volt jó pár különbség.

Az óra jó volt, szegény Klaus agyára mentünk. A következő óránk Biosz volt. Dogát irtunk. Aztán kémia, semmi különleges. Utána két tesi. Áldom a sport tagozatot. A suliból kifele jövet Henrik jelent meg előttem.

·       Szia! – köszönt.

·       Szia, Henrik! Milyen volt az első nap?

·       Köszi, jó! Hova mész? – felültem a suli előtti kőfalra, ami a sulink nevét hirdette.

·       Sehova, megvárom a bátyámat! – ő is felült mellém, én előhalásztam a rajztömbömet és nekiálltam lerajzolni egy erdőrészletet. Ami sikerült is.

·       Hú, ez tök jól néz ki! Megnézhetem? – a kezébe adtam a rajzomat. – Megkapom? – kérdezte hirtelen.

·       Aha! – miért ne. A képen amúgy egy Mistik Falls-i erdőrészlet látható.

·       Aláírod?

·       Felőlem! Milyen névre?

·       Henrik Micaelson! –mi van?

·       Várjunk csak! Te, Klaus, Rebecca, Elijah és Finn öccse vagy?

·       Aha, ismered a tesóimat, hol vannak?

·       Az a tanár, akinek lefejelted reggel a lábát ő Klaus! – addig könyörgött, hogy haza jött velem. A nappaliba beérve Rebecca és Finn veszekedett, Nik pedig röhögött rajtuk.

·       Srácok! Bemutatok nektek valakit! – kiáltottam

·       Kit? – kérdezte Becca.

·       Ő itt Henrik Micaelson! – be se fejeztem a mondatot mikor Becca sikonyálva a nyakába vetette magát.

·       Öcsi te élsz! – ölelte meg Finn és Klaus is. Az ezer éve haltnak hitt Henrik él. Ez nagyon jó. Az ötödik ősi vámpír él. Újra együtt vannak mind az öten. Én pedig lecsaptam egy táskával.