32. Fejezet Hosszú nap

Halihó! Meg hoztam az új fejezetet.  Bocsi hogy egy nappal később hoztam. Kellemes olvasást!

Puszi: Alli :-)   

Holdfogyatkozás

32.Fejezet

Hosszú nap

Cora lépett ki a házból a nevemet kiabálva. Mikor meglátott a medence mellet álldogálva, ledermedt. Úgy nézett rám, mintha minimum kecske fejem lenne. A következő pillanatban berohan a házba azt sikonyálva hogy „Niki az alakváltó, emberek Niki az alakváltó”. Erre az egész család kiözönlött a hátsó kertbe. Alakváltó vagyok oké, de ekkora felhajtást? Na, jó. Tök jó farkasnak lenni, nem panaszkodom. De hogy a picsbe kell visszaváltozni. Őhm… asszem rá jöttem. Bevágtáztam a házba, fel a szobámba be a fürdőbe. Sikeresen visszaváltoztam. Gyorsan magamra kaptam egy rövid gatyát meg egy pulcsit és visszatértem a tátott szájal bámuló családhoz. Még teljesen le se értem a lépcsőn, amikor Seth felkapott és pörgetni kezdett. Mindenki nagyon örült, hogy én vagyok az alakváltó. Aztán a lelkemre kötötték, hogy menjek el Dr. Deatonhoz és közöljem vele a tényállást. Meg persze írjak az ikreknek és a többieknek. Már nagyon érdekelne, hogy mi van velük. Lydia nem verte e szét Brettet. Deaucalion nagy nehezen rá bírt minket, hogy menjünk aludni. Mivel ma délelőtt elkészült a házbővítés Dante a saját szobájában aludt. Éljen! Enyém a szobám megint. Lezuhanyoztam és bedőltem az ágyamba. Olyan éjfél felé csörömpölésre keltem. Semmi kedvem nem volt megnézni ki az, ezért a fejemre húztam a párnát. Hallottam, hogy kitárult az erkély ajtó. Megéreztem James szagát. A következő pillanatba elrepült a párnám. Morogva ültem fel az ágyban. A mellkasomon összefűzött kezekkel néztem az ágy mellet álló szőke vadászra. Ő pedig összevont szemöldökkel nézett rám. Én felpattantam és visszakézből akkora pofont kevertem le neki, hogy kis híján seggre ült.

·       James nem lehetne, hogy visszaadd a párnámat és elmenj? Csak most az egyszer! – erre a kérésemre felvonta a szemöldökét.

·       Csak nem nyűgös vagy? – kérdezte gúnyosan.

·       Az embert lehúzza az alakváltás képzeld! – csak miután kimondtam, esik le, hogy milyen nagy baromságot is csináltam az előbb.

·       Szóval te is? – kérdezte inkább magától, mint tőlem.

·       Igen! Miért? – na, jó kezdem elveszíteni azt a bizonyos fonalat.

·       Tudod, egy kicsit sem hasonlítasz Moirára. Külsőleg ugyanolyanok vagytok, meg mind ketten alakváltók vagytok. De te más vagy, temperamentumos, agresszív, kedves és néha olyan hangulatingadozásaid vannak, hogy az emberek falra másznak tőle. – vigyorgott elmerengve.

·       Köszi, kedves vagy! – vágom be a durcást.

·       Na, látod erről beszéltem! – rázza a fejét rosszallóan.

·       Nincs kedved elmenni?

·       Na, jó, most az egyszer! - rázza a fejét és távozik. Ma áldott nagy mázlim van.

De aludni már nem tudtam. Hogy fordulnál fel James. Kezd elegem lenni abból, hogy mindig csak úgy megjelenik az éjszaka közepén és felébreszt. Már hónapok óta. De az a fura hogy megölhetne, de nem teszi, inkább csak zaklat. Mind, ha nem is akarna megölni. De ez nem fontos. Előkotortam a telefonom. És végre megírtam azt az üzenetet Aidenek.

Hali Aiden! Ma kiderült valami nagyon fontos. Az egyik, nélkületek nagyon unalmas gimibe járni. A másik pedig az, hogy én vagyok az alakváltó. Mi a helyzet New York-ban? Még nem szedtétek szét egymást? Niki J

Szia, Hugi! El tudom képzelni, hogy, unatkozok. Nincs kivel dumálni mi? Hogy mi vagy? Ugye nem csak ugratsz? Mondanám, hogy meglepődtem, de igazából számítottam rá. Mi még megvagyunk. Bár szerintem már Allison és Lydia agyára mentünk! Aiden J

Lydia nem verte még szét Brettet baseball ütővel? Niki J

Hát Brett még él! Bár jelenlegi állás szerint nem sokáig. De Scottra is ráférne egy doboz xanax. Tudod, túl sokáig vagyunk összezárva. Aiden J

Hogy ment a válogató? Niki J

Hát bejutottunk az országos elődöntőbe. Bár ennyi természetfelettivel egy csapatban ez nem is volt kétséges. Az edző pedig örül, hogy milyen jól megtanított minket játszani. Nem tudja, hogy minimum hat vérfarkas van a csapatban. Aiden J

Oké! Ki nem találtam volna, hogy nyerni fogtok! Volt rajtatok kívül más vérfarkas is? Niki J

Nem! Ez New York! Az egész város hemzseg az árnyvadászoktól. Csak mi voltunk annyira balekok, hogy ide jöttük! Aiden J

Aha, értem! Niki J

Bocsi hugi, de mennem kell! Majd holnap este találkozunk! Aiden J

Semmi baj! Szia Aiden, majd holnap! Niki J

Ezzel a telefonomat elsüllyeszt ettem az iskolatáskámba. Bementem a fürdőmbe. Miután végeztem felvettem egy bőrhatású cicanadrágot, halvány rózsaszín trikót, bőrdzsekit és bakancsot.

A hajamat felkontyoltam. A táskámmal a vállamon lementem reggelizni. Már alig várom az estét, hazajön a falka. Holnap pedig a többiek is jönnek suliba. Végre nem unatkozom. Reggelire ettem egy almát és elindultam a sulihoz. A suli parkoló kihalt volt mikor odaértem. Szerintem csak én jöttem be hét órára suliba. Szép lassan bebattyogtam a suliba. Szépen lassan bepakoltam a szekrényembe. Furcsa hangokat hallottam ezért kimentem az udvarra megnézni, hogy mi az. Hirtelen valaki megrántja a kezemet így seggre ülök mellé a lépcsőre. Ki más lehetne itt, ha nem James! Próbálom kiszabadítani a kezem a szorításából. A szó szoros értelmében úgy szorította a kezem, hogy az ujjai belefehéredtek. És így ránézésre nem tervezte elengedni a csuklóm. Más nem lévén elültem a fenekemen és vártam, hogy elengedjen.

·       Őhm… James nincs kedved elengedni? – kérdeztem halkan.

·       Ja, bocs! – olyan hirtelen engedett el mind, ha megráztam volna. A csuklómat dörzsölve fordultam felé.

·       Mért vagy itt? Ez egy iskola.

·       Képzeld, tudom! És te mit keresel itt? – kérdezte fölényesen vigyorogva.

·       Tudod, ide járok!

·       Ja, tényleg! – rázta a fejét.

·       Lenne egy kérdésem! Csak ne húzd fel magad rajta!

·       Kérdezd csak! – fordult félig felém.

·       Meg akarsz ölni? – a szemében egy pillanatra szomorú fény villant. De ez csak egy villanás volt, aztán mérhetetlen dühvel nézett rám. Mire összébb húztam magam.

·       Nem akarlak megölni! Ezt is az a Leser gyerek mondta igaz? Nem akarlak, de muszáj. Köt az átok! – mondta szomorúan.

·       Átok?

·       Erről még nem meséltek igaz? Egy boszorkány engem és négy barátomat, örök vérfarkas vadászatra ítélt. Az átok köt minket. Ha nem vadászunk meghal, valamelyik szerettünk. – magyarázta.  

·       Azt mondod egy boszorkány? Nem lehet megtörni az átkot?

·       Több boszorkánnyal is próbálkoztam, de egyik sem tudta megtörni.

·       És én? Alex azt mondta a mágusfarkas az egyik legerősebb boszorkány! Talán nekem sikerülne! – próbálkoztam.

·       Nem tudom, lehet! – vidult fel egy kicsit.

·       Egy próbát megér nem? – lehet, hogy megúszom a halált. Ha leveszem Jamesről az átkot.

Az udvaron fekve tértem magamhoz. A fejem zúgott. Valami erőből fejebevágott. Gyorsan felkeltem és berohantam az iskolaépületbe. Bent vettem észre a kabátomba akadt csontszilánkot. James egyik Berserkere volt az, ami leütött. Elég furcsa látomásom volt. A jövőben játszódott. Egyszer békét fogok kötni Jamesel. De az nem mostanában lesz az biztos. Előkotortam a gazdaságtan cuccom és beültem a terembe. Nem is emlékszem mikor figyeltem utoljára órán, de most azt csináltam. Nem is olyan rossz dolog. Aztán spanyol. Feleltetek. A tanár közölte, hogy ahhoz képest, hogy nem figyelek túl jó volt. Irodalom. A fő elfoglaltságom az volt, hogy fákat rajzoltam a füzetembe.

Aztán dupla rajz, amit félév óta Nik tanít. Nem tudom mért lett tanári hajlama, de őszintén nem is érdekel. Jó fej és ez a lényeg. Utána kémia. Ms. Martin azt mondta aggódik értem, mert figyeltem órán. Aztán matek. Olyan dolgot tettem, amit éltemben még soha matekórán, figyeltem. Ezután a nap koronázása ként, 8.-9.-órában tesi. Ilyenkor áldom a sporttagozatot. Száz hogy elment az órarend szerkesztő esze. De túléltem. És végre hazamentem. Otthon fáradtan terültem el a kanapén. Éreztem, hogy valaki figyel. Felnézve szembe néztem Aidennel. Sikonyálva ugrottam a nyakába. Már hiányzott.

·       Hát te? – kérdeztem a nyakában lógva.

·       Előbb értünk haza! Milyen alakváltónak lenni? – kérdezte.

·       Hát eddig jó! – olyan szar érzés hogy nem mondhatom el neki.

·       Min gondolkodsz? – nem bírom tovább.

·       Hallottál már a mágusfarkasról? – kérdeztem.

·       Aha, milyen vérfarkas az, aki nem ismeri? – mondja.

·       Én vagyok az! – mondtam halkan és gyorsan.

·       Mi? – kérdezte.

·       Őhm…

·       Tényleg te vagy az? – bólintottam. – Úr isten! – felkapott és elkezdett pörgetni. Asszem örül.

·       Hé, tegyél le! – nagy nehezen rábírtam, hogy letegyen. Aztán közöltem a bátyámmal hogy ez titok. De addig dumált nekem. Hogy vacsorára az egész család tudta.