Holdfogyatkozás 29.Fejezet Különös események hálójában

Sziasztok! Nagyon de nagyon sajnálom az egy hetes késést de egyáltalán nem volt idő megírni.  Ezért nagyon sajnálom. De remélem tetszeni fog a rész. Megjegyzéseket szívesen várok. Jöhet hideg meleg. Nem is beszélek többet. Jó olvasást.

Puszi: Alli!

Ui.: Nagyon sajnálom a késést.  

Holdfogyatkozás

29.Fejezet

Különös események hálójában  

Sötétség. Semmi álom. Egyszer csak nagy súly nehezedik rám. Kinyitom a szemem. Cora vigyorog szembe velem. Gyorsan a fejemre húztam a takarót. És nyökögtem egy „hagy aludnit”. Aminek hála a nővérem a bokámnál fogva húzott ki az ágyamból. Hogy rohadna meg. Gyorsan feltápászkodtam a padlóról és kilökdöstem Corát a szobámból. Beviharoztam a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet. Felvettem egy fekete nadrágot vörös pólóval és tornacipővel, hozzá pedig az elmaradhatatlan bőrdzseki.

A hajamat felcopfoztam és lerohantam reggelizni. A nap szokásosan indult. A suliban épp indultam volna órára mikor Stiles elkapott és kirángatott a suliból falkagyűlésre. A többiek már a suli mögötti erdőben gyülekeztek. Én leültem Liam mellé egy kidőlt fatörzsre.

·       Emberek egy kis figyelmet! – kezdte Scott. – Na, szóval… azt akarom kinyögni, hogy. A városunkat egy újabb sorozatgyilkos találta meg. Ebben az évben már ötödszörre. A gyilkos minden valószínűséggel egy démon. Eddig ilyen lénnyel még nem volt dolgunk. Már nekiálltunk a megölésének módját megkeresni. De addig is a folyton csökkenő lakosság érdekében állandó őrjáratokat szervezünk az erdőbe. Ma estétől kezdünk. Öt napos váltásokban. – ismertette a falkagyűlés okát. – Ma estétől, szombat estig őrjáratban van Malia, Liam, Aiden és Niki. Nincs kifogás. Beszéltem Derekkel, a központot Niki éknél rendezzük be. Anya leigazolja a mai napotokat, szóval menjetek haza. – mondta és elindult a motorja felé. Mi is elindultunk haza. Liam és Malia is jött velünk mivel este tőlünk indulunk.

·       Ti láttatok már démont? – kérdezte Liam.

·       Életemben nem! – mondtuk Maliával szinkronban. Aiden lelépett így én vittem a másik két vérfarkast. Malia és Liam egész úton veszekedtek. A lakásban szokáshoz híven nagy volt a felfordulás. A pince ezen túl központ-ként szolgál. A házhoz pedig hozzáépítenek egy edzőtermet és egy mágiagyakorlót. Bővül a ház. Este hattól reggel hatig vagyunk őrségben. Gyorsan magamra kaptam egy fekete gatyát, trikót, bőrdzsekit, csizmát és motoros kesztyűt, a hajamat laza kontyba fogtam és levágtáztam az emeletről.

Malia és Liam a nappaliban ült teljes harci felszerelésben. Én is gyorsan magamra kaptam egy fegyverövet. Felakasztottam rá: három tört, egy vámpírpisztolyt, néhány karót, ezüst tőrt és kukorica gránátot, ja meg egy rendes pisztolyt. Teljes a harci felszerelésem. Mire végzek Aiden is letotyog az emeletről és indulunk az erdőbe. Ami a házunk végében kezdődik. Két órája mászkálunk az erdőben, de semmi. Annyi haszna volt, hogy megtaláltuk Maliával a közös hangot. Hogy csapjuk le Liamot és Aident mert hosszú távon idegösszeomlást okoznak. A két szőke. Hirtelen megéreztem a vér fémes szagát. Láttam valakit elfutni az ellenkező irányba. Elkéstünk egy újabb ember meghalt. Vagyis nem teljesen még lélegzett mikor odaértünk. Egy nevet nyögött ki utolsó lélegzetvételével Dentalion. Nem volt ismerős a név, de mégis mintha hallottam volna már.

„Három nap múlva”

Három napja nem aludtam. Olyan vagyok, mint a mosott szar. Gyorsan magamra kaptam egy pulcsi és egy farmert hozzá egy sportcipő.

Elindultam lefelé a lépcsőn, menet közben copfoztam a hajam. Úgy a lépcső felénél átestem a korlátom és fél emeletzuhanás után popóra érkeztem. Au! Nem vicces?! Nagy nehezen felkászálódtam a földről és megközelítettem a konyhát. Ezzel a hadművelettel csak az volt a baj, hogy teljes lendülettel nem be a konyhába, hanem a bejárata melletti falnak mentem. Au, ezt a fal meg mikor került ide. Meglátszik nem látok az álmosságtól. Belépve a konyhába letaroltam a nyitva felejtett hűtő ajtót. A reggelim gyanánt szolgáló rántottába kis híján belefejeltem. Elindulva az emeltre nekimentem egy falnak a nappali közepén, és hátra estem.

·       Áh, ez a fal tegnap még nem volt itt! – bosszankodtam fel, de nézve, az orromat dörzsölve.

·       Nem vagyok fal töpszli ordas! – röhögött Damon. Felnéztem a gúnyosan vigyorgó vámpírra. Ebben a pillanatban Rebecca felrángatott a földről.

·       Ma már nem mész őrjáratozni! – jelentette ki.

·       Dehogynem megyek! – tiltakoztam.

·       Niki, nem látsz az álmosságtól szó szerint. Nem tűnt fel hogy ma mindennek nekimész? – mondta szinte már hisztérikus hangon.

·       Hát…

·       Na, látod! Szólok Scottnak! – mondta és elindult az alfánk alagsorban berendezett irodája felé. – Scott! – rontott be az irodába. – Niki ma nem mehet őrjáratozni! – állt meg előtte csípőre tett kézzel.

·       Miért? – kérdezte az alfánk.

·       Mer nem lát az álmosságtól! – mondta a szöszi ősi.

·       Én tökéletesen beszámítható vagy… - és puff teljes lendülettel nekimentem a mahagóni ajtónak. És popóra estem. Aucs. – Jól vagyok, jól vagyok! – pattantam fel azonnal.

·       Nem mész őrjáratozni! – jelentette ki Scott.

·       De…

·       Nincs de! Fáradt vagy irány aludni. Most! – szólt rám Scott. Remek ma nincs őrjárat. Szerencsére ma péntek van. Felrohantam a szobámba. Magamra kaptam a pizsimet és bedőltem az ágyamba. Olyan hajnali egyfelé keltem fel. Az erkélyemre egy sötét árny ugrott fel. Kiszálltam az ágyból. Egyenesen kimentem az erkélyre. Tudom, hogy hülyeség, de vonzott. Az erkélyen egy körülbelül húsz éves fekete hajú és sárgás szemű fiú volt.

Földig érő fekete kapucnis kabát, nadrág, póló és bakancs volt rajta. Vissza akartam menni a szobába, de az ajtó becsukódott előttem. Rángatni kezdtem, de nem nyílt ki. A fiú csak elmosolyodott.

·       Ne menekülj Niki! – mondta jéghideg hangon, amitől a szőr égnek áll a hátamon.

·       Ki a franc vagy? – kérdeztem hisztérikusan.

·       A nevem Dante! Azért jöttem, hogy ezeket átadjam! –nyúlt be a kabátjába és előhúzott egy ezüst nyelű gyémántpengés kardot és tőrt. Ezen eléggé meglepődtem azon meg még inkább, hogy a kezembe nyomta. – Erre még nagy szükséged lehet. A pengéjük elvarázsolt gyémánt. Kéken világít, ha veszélyes természetfeletti lény van a közeledben. Össze tudod csukni, úgy hogy csak a markolat, látszom. Emellett meg tudod vele ölni a démonokat. – mesélte lelkesen (?).

·       És ezeket miért én kaptam? – kérdeztem bátortalanul.

·       Mert te vagy a mágusfarkas hercegnő! – mondta mosolyogva.

·       Hercegnő? –kérdeztem kissé furcsállva.

·       Igen! Vérfarkas hercegnő. És jövőbeli királynő! – magyarázta.

·       Mi van? – na, ebből nem tudtam rájönni a lényegre.

·       Majd Moira elmondja! – mondta és átugrott a kovácsoltvas erkélykorláton. -  Viszlát, hercegnő. – kiáltott vissza. Én csak ledermedten álltam az erkélyen. Ekkor Alex lépett ki mellém.

·       Mi történt? Jól vagy? – kérdezte aggódó hangon.

·       Azon kívül, hogy egy Dante nevű fiú egy ezüst nyelű és gyémántpengés kardot és egy ugyanilyen tőrt nyomott a kezembe? Meg hercegnőnek szólított, és amikor rákérdeztem miért az mondta, hogy majd Moira elmondja. – meséltem.

·       Dante? – kérdezte döbbenten.

·       Ja, miért?

·       Mert ő… - megakadt és előre meredt. Én is arra néztem. Az erkély korlátnak támaszkodó Dantét láttam meg. – veszélyes. – mondta elhalkuló hangon.

·       Neked is, szia, Alex! – mosolygott a fiú.

·       Dante őt hagyd békén! – morogta Alex.

·       Áj, stop! Ti ismeritek egymást? És Dante mért akarna bármit is tőlem. Ha? Válaszoltok még ma? – kérdeztem a két döbbenten rám meredő fiútól. – Mi van elfelejtettétek, hogy itt vagyok? – ebben a pillanatban Rosi robogott be a szobába. Amint meglátott minket kitopogott hozzánk az erkélyre. Aztán teljes erejéből felpofozta Dantét.

·       Te szemét! Mi a francot keresel itt? – kérdezte és újra felpofozta.

·       Emberek nekem elfelejtetek válaszolni! – szólalok meg most már kissé idegesen.

·       Ja, bocsi! – mondta Alex. – Dante is mágus. Egy ideig velünk utazta a világot. De aztán néhány éve feladott minket az árnyvadászoknak! – mondta és szemében megannyi érzelem cikázott. Ebből a megbántottságot, sértettséget és lenézést sugárzott a másik mágus fiú felé.

·       Sajnálom! – mondta Dante. – Azért is jöttem, hogy ezt megmondjam. Meg hogy átadjam a mágusfarkasnak a fegyvereit.

·       Milyen fegyvereket? –kérdezte Rosi.

·        Egy gyémántpengés és ezüstmarkolatú kardot meg egy ugyanilyen tőrt! – mondtam egyszerre a fiúval. Ekkor egy durranás és megjelent James.