2015. március 11., szerda

Holdfogyatkozás 28.Fejezet Újra otthon

 Sziasztok! Itt van a fejezet. Nagyon de nagyon sajnálom a négy nap csúszást. Remélem tetszeni fog!
Puszi: Alli!
Holdfogyatkozás
28.Fejezet
Újra otthon

Miután visszamentem a szobámba, aludni már nem tudtam. Még mindig nem hiszem el, hogy elmondtam neki. Én őrült vagyok. De most már tök mindegy. Tudja. Ez a lényeg nem? Hát akkor meg min agonizálok? Körülbelül egy-két órát feküdtem, mire kinyílt az ajtó és Alex lefeküdt mellém. Én gyorsan felültem, ettől a lendülettől ő a földön kötött ki. Hupszi. A mostohatesóm nyekkenve ér földet. Amíg felkelt gyorsan elraktam az ágyat és felültem törökülésben a közepére, ő pedig mellém.
·       Jó reggelt! – vigyorgott rám.
·       Már akinek! – morogta.
·       Mondtam már, hogy a korai ébresztésért Moira a hibás!
·       Fogd csak a száz éve halott ősödre! – morogja.
·       De ő mondta, hogy most azonnal mondjam el neked! Amúgy bocsi! – mosolyogtam ártatlanul.
·       Szóval nem csak álmodtam? – nézett meredten maga elé.
·       Nem! – vágtam oldalba.
·       Á! – kiáltott fel. – Na, szóval bizonyítsd be hogy te vagy a mágusfarkas! – mondta. Én pedig elkezdtem koncentrálni mire a szobában sűrű pelyhekben kezdett el hullani a hó.
·       Ez így jó? – léptem mellé érdeklődve. Közben felállt, hogy jobban megnézze a havat.
·       Ez lehetetlen! – nézett körbe csodálkozva Alex. – Tényleg te vagy az! – felkapott és elkezdett pörgetni a beltéri hóesésben. Ekkor kopogtak és belépett Rosi.
·       Niki oda tudnál adni egy nadrágot… Mi a franc? – nézett körbe a szobámban. Nézet ránk furcsán. Bár tényleg furcsa lehet, hogy az öccse a mostohahúgát pörgeti egy beltéri hóesésben. Alexszel egymásra néztünk és végre lerakott.
·       Rosi ő az! – mondta vigyorogva.
·       Hogy mi? – kérdezte a vörösek.
·       Én vagyok a mágusfarkas! – mondtam vigyorogva. A vöröske a nyakamba ugrott.
·       Te szent ég! – visította. – Alex eddig mért nem mondtad?
·       Én is ma reggel négy órakor tudtam meg. Moira mondta neki, hogy keltsen fel és mondja el. Ez aztán a szégyen? James mondja el a mágusfarkasnak hogy mi is ő. Moira küldi el a tanítóhoz, hogy mondja meg neki hogy ő az. Rosi szégyent hoztunk Merlinre. – mondta Alex röhögve.
·       Merlin szakállára! Niki állítsd el a hóesést! – szólt rám Rosi, és elállítottam a havazást. – Na így már jobb! Amúgy Alex hogy nem vetted észre, hogy ő az?
·       Miből kellet volna rájönnöm? – kérdezte értetlenkedve.
·       A mentális pajzsból? Amitől nem tudsz a gondolataimban olvasni? – kérdeztem.
·       Hogy miről beszélsz? – kérdezték egyszerre.
·       Ne már hogy nem tűnt fel, hogy nem tudsz a gondolatimban olvasni? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.
·       Szóval az miatt volt! – esett le neki a tantusz.
·       Ja! – vihogtam.
Aztán kilökdöstem a testvérpárt az ajtón, hogy át tudjak öltözni. gyorsan magamra rángattam egy barack színű pulcsit, egy fekete nadrágot és egy fehér tornacipőt.
Aztán nekiálltam pakolni. Ez a két hét úgy elrepült. Ez volt életem egyik legjobb karácsonya. De sajnos a téli szünetnek vége mi pedig megyünk vissza Bachon Hillsbe. A múlt héten összefutottam Elena „hisztispicsa” Gilberttel. Aminek az lett az eredménye, hogy megtéptük egymást. Hiányozni fog Mistik Falls. De se baj, vissza a tanárok idegesítéséhez. A családom azon része, aki nem jár iskolába csak jövő héten jön utánunk. A bőröndjeimet a földszintre rángatva furcsa dolgot tapasztaltam. Finn összecsomagolt. Rákérdeztem Aidennél, ő pedig azt mondta Finn sulit vált, és hozzánk költözik. Remek, kezdem úgy érezni, hogy mindenki hozzánk költözik. Most komolyan, a húsz szobás ház kezd kissé szűkösé válni. Főleg mikor a McCall falka is nálunk lebzsel. Amikor öt óra utazás után leparkoltunk a házunk előtt, az maga volt a megváltás. Az úriembereknek hála felrángattam a bőröndjeimet az emeletre és eldőltem az ágyon. Már nagyon hiányzott az ágyam, a szobám. Gyorsan beszórtam a ruháimat a gardrób szobába. Előhalásztam az íróasztalomból egy rajztömböt. Két perc ügyködés után a Bachon Hills-i erdő nézett vissza rám. Körülbelül az egész hétvége ezzel telt. Hétfő reggel az órám csörgésére ébredtem. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet. Magamra húztam egy zöld nadrágot, egy szürke pólót és csizmát.
A hajamat kiengedtem. Felkaptam az iskolatáskámat és mentem le reggelizni. Utána vállamra kaptam a táskámat és Rosival elindultunk a suli felé. A többiek szokás szerint a suli előtt vártak ránk. Finn ismerkedett a falkával. Közben elindultunk az első óránkra. A matekteremben már megszokásból ültem le Liam mellé. A tanárnő öt percet késett órakezdéstől. Két perc után a Ms. Moon megunta a locsogásunkat és kizavart.
·       És milyen volt újra Mistik Falls-ba? – kérdezte a szöszi.
·       Furcsa! Rögtön első nap Finnel megdobáltuk Klaus hibridjeit. Másnap hóval és jeges vízzel ébresztettük. Ő ezt annyira nem találta viccesnek, mint mi. – meséltem. – És itt történt valami?
·       Nem sok! Scott idegbajos, rohangál, mint a mérgezett egér! – mondta. – El vagyunk havazva Satomi halála óta.  Bár szerintem tök jó, hogy ilyen sokan vagyunk. De McCall-t sajnálom futkozik össze vissza mivel Brették nem kaptak harci kiképzést. – és mondta csak mondta. Mint a pletykás vénasszonyok esküszöm, le sem lehet lőni.
·       Jó értem én! De nem fáj még a szád? – kérdeztem mivel többet locsogott, mint Emili és Nina együttvéve.
·       A-a! – rázta a fejét.
·       Hát ti mit csináltok itt? – kérdezte Aiden. Az egyik karja az én, a másik pedig Liam vállán. Hú Liam ezt éld túl.
·       Kidobtak matekról! – újságoltam vigyorogva.
·       Az én húgom. – ölelt meg fél karral. Ekkor egy telefon fényképezőjének hangját hallottuk. Finn.
·       Hát te mit csinálsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
·       Bocs, de így hárman olyan cukik vagytok! – mondta.
·       Majd mindjárt megtudod mi a cuki! – morogta Aiden és elkezdte kergetni.
·       Ovisok! – kiáltottam utánuk. Liam-ból pedig kitör a nevetés. – Most min nevetsz? Azok! – mondom vigyorogva.
·       Ja! – rázta a fejét nevetve. Aztán meghallottuk az óra végét jelző csengőt, elindultunk az óránkra, ami az én esetemben kémia volt. Ethan, miután elmondtam neki mit csinált a bátya előző órán, azt mondta letagadja. Ezen kívül semmi érdekes nem történt. Ezután föcink volt, amin elaludtam. Ügyi vagyok mi? A csengőre ébredtem. Ezután törin Emili tartott ébren. Az utána lévő dupla tesi kicsit felélénkített. Utána hazamentem. A lakásban rajtam kívül csak Alex volt.
·       Niki! Gyere! – rántott be a szobájába.
·       Mi az? – kérdeztem nyersen.
·       Mutatok egy varázsigét! A láthatatlanná tévőt. Mond utánam a szöveget. Egredere ad invisibilem videre non ultra, erraverunt in caligine mundum. Obscurari, nusquam est. – mormogta, én pedig utána.
·       Egredere ad invisibilem videre non ultra, erraverunt in caligine mundum. Obscurari, nusquam est.  – mormogtam utána. És hirtelen belobban a mellettünk lévő fotel.
·       Basszus! Poroltót! – kiáltott Alex. És elkezdett fel-le rohangálni a lakásban az kiabálva hogy „Valaki agyon egy poroltót”. Öt perc rohangálás után sem találta a poroltót. Végül fogtam magam és a szobájából kilépve, leszedtem a szemközti falról a poroltót, aztán eloltottam a tüzet. – őhm, köszi!
·       Semmiség! – vigyorogttam.
·       Amúgy az mióta van ott? – kérdezte a kezemben lévő poroltóra.

·       Amióta ide költöztünk! – vontam vállat.             

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése