Sziasztok! Itt van a fejezet. Nagyon de nagyon sajnálom a négy nap csúszást. Remélem tetszeni fog!
Puszi: Alli!
Holdfogyatkozás
28.Fejezet
Újra otthon
Miután visszamentem a szobámba, aludni már nem tudtam. Még mindig
nem hiszem el, hogy elmondtam neki. Én őrült vagyok. De most már tök mindegy.
Tudja. Ez a lényeg nem? Hát akkor meg min agonizálok? Körülbelül egy-két órát feküdtem,
mire kinyílt az ajtó és Alex lefeküdt mellém. Én gyorsan felültem, ettől a
lendülettől ő a földön kötött ki. Hupszi. A mostohatesóm nyekkenve ér földet.
Amíg felkelt gyorsan elraktam az ágyat és felültem törökülésben a közepére, ő
pedig mellém.
· Jó reggelt! – vigyorgott rám.
· Már akinek! – morogta.
· Mondtam már, hogy a korai ébresztésért Moira a hibás!
· Fogd csak a száz éve halott ősödre! – morogja.
· De ő mondta, hogy most azonnal mondjam el neked! Amúgy bocsi! –
mosolyogtam ártatlanul.
· Szóval nem csak álmodtam? – nézett meredten maga elé.
· Nem! – vágtam oldalba.
· Á! – kiáltott fel. – Na, szóval bizonyítsd be hogy te vagy a
mágusfarkas! – mondta. Én pedig elkezdtem koncentrálni mire a szobában sűrű pelyhekben
kezdett el hullani a hó.
· Ez így jó? – léptem mellé érdeklődve. Közben felállt, hogy jobban
megnézze a havat.
· Ez lehetetlen! – nézett körbe csodálkozva Alex. – Tényleg te vagy
az! – felkapott és elkezdett pörgetni a beltéri hóesésben. Ekkor kopogtak és
belépett Rosi.
· Niki oda tudnál adni egy nadrágot… Mi a franc? – nézett körbe a
szobámban. Nézet ránk furcsán. Bár tényleg furcsa lehet, hogy az öccse a
mostohahúgát pörgeti egy beltéri hóesésben. Alexszel egymásra néztünk és végre
lerakott.
· Rosi ő az! – mondta vigyorogva.
· Hogy mi? – kérdezte a vörösek.
· Én vagyok a mágusfarkas! – mondtam vigyorogva. A vöröske a nyakamba
ugrott.
· Te szent ég! – visította. – Alex eddig mért nem mondtad?
· Én is ma reggel négy órakor tudtam meg. Moira mondta neki, hogy
keltsen fel és mondja el. Ez aztán a szégyen? James mondja el a mágusfarkasnak
hogy mi is ő. Moira küldi el a tanítóhoz, hogy mondja meg neki hogy ő az. Rosi
szégyent hoztunk Merlinre. – mondta Alex röhögve.
· Merlin szakállára! Niki állítsd el a hóesést! – szólt rám Rosi, és
elállítottam a havazást. – Na így már jobb! Amúgy Alex hogy nem vetted észre,
hogy ő az?
· Miből kellet volna rájönnöm? – kérdezte értetlenkedve.
· A mentális pajzsból? Amitől nem tudsz a gondolataimban olvasni? –
kérdeztem.
· Hogy miről beszélsz? – kérdezték egyszerre.
· Ne már hogy nem tűnt fel, hogy nem tudsz a gondolatimban olvasni? –
kérdeztem kikerekedett szemekkel.
· Szóval az miatt volt! – esett le neki a tantusz.
· Ja! – vihogtam.
Aztán kilökdöstem a testvérpárt az ajtón, hogy át tudjak öltözni.
gyorsan magamra rángattam egy barack színű pulcsit, egy fekete nadrágot és egy
fehér tornacipőt.
Aztán nekiálltam pakolni. Ez a két hét úgy elrepült. Ez volt
életem egyik legjobb karácsonya. De sajnos a téli szünetnek vége mi pedig
megyünk vissza Bachon Hillsbe. A múlt héten összefutottam Elena „hisztispicsa”
Gilberttel. Aminek az lett az eredménye, hogy megtéptük egymást. Hiányozni fog
Mistik Falls. De se baj, vissza a tanárok idegesítéséhez. A családom azon
része, aki nem jár iskolába csak jövő héten jön utánunk. A bőröndjeimet a
földszintre rángatva furcsa dolgot tapasztaltam. Finn összecsomagolt.
Rákérdeztem Aidennél, ő pedig azt mondta Finn sulit vált, és hozzánk költözik.
Remek, kezdem úgy érezni, hogy mindenki hozzánk költözik. Most komolyan, a húsz
szobás ház kezd kissé szűkösé válni. Főleg mikor a McCall falka is nálunk
lebzsel. Amikor öt óra utazás után leparkoltunk a házunk előtt, az maga volt a
megváltás. Az úriembereknek hála felrángattam a bőröndjeimet az emeletre és
eldőltem az ágyon. Már nagyon hiányzott az ágyam, a szobám. Gyorsan beszórtam a
ruháimat a gardrób szobába. Előhalásztam az íróasztalomból egy rajztömböt. Két
perc ügyködés után a Bachon Hills-i erdő nézett vissza rám. Körülbelül az egész
hétvége ezzel telt. Hétfő reggel az órám csörgésére ébredtem. Gyorsan elvégeztem
a reggeli teendőimet. Magamra húztam egy zöld nadrágot, egy szürke pólót és
csizmát.
A hajamat kiengedtem. Felkaptam az iskolatáskámat és mentem le
reggelizni. Utána vállamra kaptam a táskámat és Rosival elindultunk a suli
felé. A többiek szokás szerint a suli előtt vártak ránk. Finn ismerkedett a
falkával. Közben elindultunk az első óránkra. A matekteremben már megszokásból
ültem le Liam mellé. A tanárnő öt percet késett órakezdéstől. Két perc után a
Ms. Moon megunta a locsogásunkat és kizavart.
· És milyen volt újra Mistik Falls-ba? – kérdezte a szöszi.
· Furcsa! Rögtön első nap Finnel megdobáltuk Klaus hibridjeit. Másnap
hóval és jeges vízzel ébresztettük. Ő ezt annyira nem találta viccesnek, mint
mi. – meséltem. – És itt történt valami?
· Nem sok! Scott idegbajos, rohangál, mint a mérgezett egér! – mondta.
– El vagyunk havazva Satomi halála óta.
Bár szerintem tök jó, hogy ilyen sokan vagyunk. De McCall-t sajnálom
futkozik össze vissza mivel Brették nem kaptak harci kiképzést. – és mondta
csak mondta. Mint a pletykás vénasszonyok esküszöm, le sem lehet lőni.
· Jó értem én! De nem fáj még a szád? – kérdeztem mivel többet
locsogott, mint Emili és Nina együttvéve.
· A-a! – rázta a fejét.
· Hát ti mit csináltok itt? – kérdezte Aiden. Az egyik karja az én, a
másik pedig Liam vállán. Hú Liam ezt éld túl.
· Kidobtak matekról! – újságoltam vigyorogva.
· Az én húgom. – ölelt meg fél karral. Ekkor egy telefon
fényképezőjének hangját hallottuk. Finn.
· Hát te mit csinálsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
· Bocs, de így hárman olyan cukik vagytok! – mondta.
· Majd mindjárt megtudod mi a cuki! – morogta Aiden és elkezdte
kergetni.
· Ovisok! – kiáltottam utánuk. Liam-ból pedig kitör a nevetés. – Most
min nevetsz? Azok! – mondom vigyorogva.
· Ja! – rázta a fejét nevetve. Aztán meghallottuk az óra végét jelző
csengőt, elindultunk az óránkra, ami az én esetemben kémia volt. Ethan, miután
elmondtam neki mit csinált a bátya előző órán, azt mondta letagadja. Ezen kívül
semmi érdekes nem történt. Ezután föcink volt, amin elaludtam. Ügyi vagyok mi?
A csengőre ébredtem. Ezután törin Emili tartott ébren. Az utána lévő dupla tesi
kicsit felélénkített. Utána hazamentem. A lakásban rajtam kívül csak Alex volt.
· Niki! Gyere! – rántott be a szobájába.
· Mi az? – kérdeztem nyersen.
· Mutatok egy varázsigét! A láthatatlanná tévőt. Mond utánam a
szöveget. Egredere ad invisibilem videre
non ultra, erraverunt in caligine mundum. Obscurari, nusquam est. –
mormogta, én pedig utána.
· Egredere ad invisibilem videre non
ultra, erraverunt in caligine mundum. Obscurari, nusquam est. – mormogtam utána. És
hirtelen belobban a mellettünk lévő fotel.
· Basszus! Poroltót! – kiáltott Alex. És elkezdett fel-le rohangálni a
lakásban az kiabálva hogy „Valaki agyon egy poroltót”. Öt perc rohangálás után
sem találta a poroltót. Végül fogtam magam és a szobájából kilépve, leszedtem a
szemközti falról a poroltót, aztán eloltottam a tüzet. – őhm, köszi!
· Semmiség! – vigyorogttam.
· Amúgy az mióta van ott? – kérdezte a kezemben lévő poroltóra.
· Amióta ide költöztünk! – vontam vállat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése