Holdfogyatkozás 27.Fejezet Álom és valóság

Sziasztok! Elkészült a legújabb fejezet. Tudom hogy egy nappal később hoztam. Csak nem készültem el vele. Szóval Bocsi!

Puszi: Alli!

Holdfogyatkozás

27.Fejezet

Álmom és valóság

·       Nem ő a mágusfarkas! – bizonygatta Alex,

·       Dehogynem! – vágtam rá egyből. Elkezdtem koncentrálni, hogy vágjon a karomat szorító Jamesbe az áram. Ami meg is történt. Alex szemei kiguvadtak. Szóval nem rám gyanakodott eddig. Valahogy gondoltam. De eddigre James kiugrott az ablakon. Én Alex felé fordultam. Ő bezárta az ajtót, én pedig az ablakot. – Alex elmagyaráznád, mi folyik itt?

·       Igen…   

Riadtan ültem fel a kádban. Ilyen béna is csak én lehetek. Elalszom a kádban. Gyorsan kiszálltam és felhúztam a pizsamámat és bedőltem az ágyba. Egész éjszaka olyan érzésem volt mid, ha figyelnének. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést. Akárhányszor körülnézek a szobában mindig semmi. Több óra forgolódás után végre sikerült elaludnom. Álmomban Moirát láttam, ahogy Merlinnek mond valamit. Közelebb léptem hátha hallok valamit. De semmi, hang megint nincs. Az asztalon több varázskönyv is volt. Minden a középkornak megfelelően volt berendezve. Hirtelen egy árnyékot láttam elsuhanni hátsó ablakban. És a következő pillanatban betoppant James. Moira sikítva pattant fel. Legalábbis a szájmozgásából gondolom, mert hang még mindig nincs. James előrántott egy kardot. Merlin mondott valamit az ősömnek, aminek hála ő kifutott. Merlin egy varázslattal bezárta a vadászt és el teleportált. A következő pillanatban változott a kép. Egy Alexre nagyon hasonlító férfi beszélget Anyával. Szerintem Alex és Rosi apja lehet a férfi. Elképesztő hogy hasonlít rá a fia.

·       Tália! El kellene mondanod legalább az egyiknek. A legidősebbek Lorának! Ez így nem állapot. Nem tarthatod örökre titokban hogy mi is ő valójában! – miben fogadjunk, hogy a mágusfarkasról beszél. Szóval próbálta rábeszélni, hogy legalább az egyikünknek mondja el, hogy a mágusfarkas újra született.

·       Tudom Josh! De nem tudom elmondani egyiküknek sem. Főleg nem neki. – próbálta inkább magát, mint Josht győzködni.   

Valami égbekiáltó ricsaj keltett fel. Mivel a zaj öt perc múlva sem tervezett elhallgatni, ezért kikászálódtam az ágyból és elmentem megkeresni a zaj forrását. Épp az egyik üres folyosó közepén ácsorogtam, mikor valaki a vállamra tette a kezét. Mire én megragadtam a kezét és a fejem felett átlendítettem a testét és csaptam a padlónak előttem. Ahogy lenéztem megláttam a lábam előtt elterülő Finnt.

·       Oh, Finn! Annyira sajnálom, nem tudtam, hogy te vagy az. Ugye jól vagy? – guggoltam le mellé aggodalmasan.

·       Semmi bajom! – mosolygott fájdalmasan. – Max eltörted néhány bordámat! – röhögött.

·       Finn ne legyél már hülye! – könyökölök az oldalába. – És amúgy mi ez a ricsaj? – kérdeztem mivel az ébresztőm még mindig szólt és esküszöm, hogy egyre hangosabb lett.

·       Nem tudom én is épp a zaj forrását keresem! – tápászkodott fel a földről. – De jó tudni, hogy nem csak engem keltett fel! – mondta és elindult az egyik irányba.

·       Hová mész? – futottam utána.

·       Megkeresem és kiiktatom a zaj forrását! – mondta tök egyszerűen.

·       Oké én is segítek! – jelentettem ki. – Hol kezdjük? – kérdeztem izgatottan.

·       A garázsban! – mondta és elindult az említett hely felé. De ott semmit nem találtunk. Így mentünk tovább. De sehol semmi. Esküdni mernék, hogy az egyik fal mögül jön a hang. Finn felment megkeresni Klaust, hogy ő hátha képes megtalálni az zaj forrását. Én szépen körbe tapogattam a falat és láss csodát kinyílt egy titkos ajtó én meg beestem rajta. Nagy nyekkenéssel terültem el a titkos lépcső alján. Au, ez fájt. Asszem eltört a fenékcsontom. Nagy nehezen felkeltem és körbenéztem. Egy folyosón vagyok. A zaj itt még hangosabb. Így elindulok, hátha le tudom kapcsolni. Ahogy haladok, előre már szinte semmit nem látok ezért be kell kapcsolnom a hő látásom. Lassan haladtam előre. Míg nem egy falba ütköztem. Ami mögül a zaj jött. Addig tapogatóztam, míg ki nem tudtam nyitni. Ahogy kinyitottam a zaj megszűnt. Mi a csuda…? Biztos ilyen is csak velem történhet meg! De most komolyan. Lépteket halottam az előttem lévő frissen kinyitott folyosó részről. Meg valami morgást is halottam ezért inkább a futást választottam. Semmi kedvem megvárni, hogy az a valami ideérjen. Gyorsan kirohantam a titkos folyosóról egyenesen neki Alexnek. Aki értetlenül nézett a mögöttem becsukódó titkos ajtóra. Ahogy az összes szobában lévő személy.

·       Mi a… - mutogatott Finn köztem és a becsukódott átjáró közt.

·       Ne kérdezd! Nem az én házam! – jelentettem ki tök egyszerűen.

·       NIK! – kiabált Rebecca.

·       Igen! – dugta be az álmos fejét az ősi hibrid.

·       Vannak a házban titkos ajtók? – kérdezte a szőke ősi vámpír.

·       Tudtommal nincs! – jelentette ki.

·       Hát akkor ez itt mi? – nyitottam ki újra az alagút ajtaját.

·       Bazdmeg! Az meg mikor került ide? – csapott a homlokára. Ekkor az alagútból valami artikulálatlan üvöltés hallatszott. – Niki csukd be! – kiáltott rám. De mire kimondta már bezártam.

·       Mi ad ki ilyen hangot? – kérdeztem. Mivel nagyon úgy látszik, hogy Nik tudja, mi van odalent.

·       Őhm… hát… izé. Pontosan én sem tudom! De nem tűnt valami barátságosnak. – mondta kissé dadogva.

·       Kösz erre már mi is rájöttünk. – morogtam az orrom alá. – És most mit csináljunk azzal az izével odalent? – kérdeztem. Valaki elkezdte rázogatni a vállamat.

·       Hagyj aludni! – nyögtem és belefúrtam a fejem a párnába.

·       Kelj, fel csipkerózsika hasadra süt a nap! – hallottam meg nem is tudom kinek a hangját. Felnézve megláttam Tomot.

·       Tom? Te meg hogy kerülsz ide? – akadtam ki. Tom Nik egyik hibridje. És tiszta szívemből utálom. Hogy miért? Hát azt nem tudom, csak úgy. Megérzés alapján.

·       Neked is, szia, Niki! Amúgy meg Nik küldött, hogy keltselek fel és küldjelek utánuk a Salvatore panzióba. Szóval kelj fel! – huu, Nik ezért meghalsz, esküszöm! Tom kirángatott az ágyból. Ezért egy kispárnával jó fejbe húztam. Végül sikerült elérnem, azt hogy eltűnjön a szobámból. Gyorsan magamra kaptam egy szürke pulcsit hozzá pedig egy fekete csőnadrágot.

Utána leszaladtam a garázsba, de az kongott az ürességtől. Ne már, most komolyan gyalogolnom kell. 10 perc séta után betoppantam a panzióba.

·       Mi tartott eddig? – kérdezte gúnyosan Damon.

·       Hol van Nik? – kérdeztem oda se figyelve a beszólására.

·       Csak nem hiányoztam? – kérdezte az emlegetett szamár, bocs hibrid.

·       Te Tomot küldted, hogy keltsen fel? Pedig tudod, hogy nagyon utálom! – vágtam a fejéhez.

·       Ja, tényleg, bocs! – vigyorgott.

·       Vajon ezt én mért nem hiszem el? Ja és elfelejtettem mondani, ezért meghalsz! – erre ő futni kezdett én meg utána.

 Damon kifeküdt a röhögéstől. Az egész nap így telt. Én Klaust idegesítettem vagy ütöttem. Amikor ő ezt megunta elrohant én meg utána. A Bachon Hills-i barátnőim csak néztek rám nagy szemekkel. Hát eddig is tudták, hogy dühkitöréses vagyok, de most látták, hogy hülye is. Mi mást gondolnának, ha egyszer az ősi hibridet kergetem. Vacsorára már visszamentünk a Micaelson villába. Vacsora után szinte azonnal bedőltem az ágyba. Egész nap Niket hajkurásztam és ez eléggé lehúzta az aksimat. Ahogy behunytam a szemem hangokat hallottam. „Óvakodj a fenevadtól”, „El kell mondanod a tanítónak hogy ki vagy”, „Ő tud segíteni neked, ő megtanít az erőd használatára”, „a vadász veszélyes, és tudja, hogy ki vagy”. A hangot felismertem Moira. De ki az a tanító? „A tanító Merlin leszármazottja, egy nagyon erős mágus”. Szóval egy mágus. A közelembe ebből csak kettő van Alex és Rosi. Mivel Alex erősebb, mint a nővére ezért lehetséges, hogy ő legyen az? Oké, akkor új terv: holnap kifaggatom Alexet. Ha jók a megérzéseim ő lesz az. De nem támadhatom le azzal, hogy én vagyok a mágusfarkas és az ősöm mondta, hogy egy közelben lévő nagyon erős mágus a tanító és hogy szerintem ő az. Szépen körbe kell kérdeznem, hogy mit tud a mágusfarkasról. Ha a múltkori álmom nem csalt, nem rám gyanakszik a mágusfarkas kilétét illetően. Hát erre csak azt mondom, hogy majd meglepődik.  És ugyanebben az álmomban ismerte Jamest. De ez most tök mindegy, mert álmos vagyok. Ahogy lehunytam a szemem Moira jelent meg. Most nem látomásom volt egyenesen hozzám beszélt.

·       Niki!

·       Moira?

·       Igen én vagyok az! Gyere velem! – fogta meg a kezem és kezdett húzni valamerre.

·       Hova megyünk? – kérdeztem.

·       Megmutatom neked a tanítót! – kijelentésére megtorpantam. – Gyere már nincs sok időnk! – húzott tovább. A végén Alex szobájában kötöttünk ki. Most nincs itt mivel velünk együtt Mistik Falls-ban van.

·       Ez Alex szobája! – néztem körbe csodálkozva.

·       A tanítóé! A nevét nem tudom! Ő Merlin leszármazottja. El kell mondanod neki, hogy te vagy a mágusfarkas! Ő meg tanít használni az újonnan érkező erődet. Megvéd a vadásztól! – mondta kissé ködösítve.

·       Jamestől? – vontam fel a szemöldököm.

·       Ismered? Jaj, ne már megtalált! – jajdult fel.

·       Hát már jó párszor! – mondtam mire a kép halványodni kezdett.

·       Fedd fel minél hamarabb a kiléted a tanító előtt! De egyelőre csak előtte! – mondta és eltűnt. Zihálva ültem fel az ágyban. Az éjjeli szekrényen lévő óra 04:30-at mutatott. Alex ma korán kel. Felkaptam a pizsamámra egy inget és átcaflattam a szobájába. Kopogok semmi válasz. Benyitottam Alex aludt. Így odamentem és elkezdtem rázogatni a vállát.

·       Hagy aludni! – morgott rám.

·       Alex kelj fel! – rázogattam tovább.

·       Niki hagy aludni! – morgolódott tovább.

·       Fontos mondanivalóm van! – jeltettem ki.

·       Mi az? – mondta morogva a legkevesebb érdeklődést se mutatva.

·       Én vagyok a mágusfarkas! – mondtam halál nyugodtan.

·       Mi? – ült fel rögtön.

·       Én vagyok a mágusfarkas! – ismételtem magam.

·       Mi? Ezt honnan veszed? – nézett rám kétkedve.

·       Moira mondta! Meg James is! Ja meg Moira azt is mondta, hogy te vagy a tanító és most azonnal mondjam el neked! Szóval neki köszönd a korai ébresztőt! – meséltem neki.

·       Találkoztál Jamesel? – akadtak fen a kigúvadt szemei.

·       Egy párszor vette a bátorságot és benézett a szobámba!

·       Ezt eddig miért nem mondtad?

·       Nem kérdezted! De most Moira parancsot adott rá hogy mondjam el.  

·       Remek szóval James előbb tudta, meg mint én! – túrt két kézzel a hajába idegesen.

·       Bocsi!

·       Nem, nekem kellet volna észrevenni, hogy te vagy az és nem neked szólni! – mondta most már nyugodtabban.

·       Akkor most elmondod mi ez az egész? – kérdeztem, mert már nagyon érdekel, mit nem tudok.

·       Majd reggel! Úgy jó lesz? - kérdezte álmosan.

• Oké! – mondtam és visszamentem a szobámba.