Holdfogyatkozás 26.Fejezet Mistik Falls

Sziasztok! Itt az új fejezet. Most kilépünk Bachon Hills falai közül. És bár későn de náluk is elkezdődött a téli szünet és közeledik a karácsony.

Puszi: Alli!

Holdfogyatkozás

26.Fejezet

Mistik Falls

A hét gyorsan eltelt. Azon kívül, hogy hétfőn James rám rontott, semmi. A napok csak teltek. Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek. És elérkezett a várva-várt téli szünet. Az órám már fél órája csörgött, de semmi kedvem nem volt felkelni. Pedig össze kéne pakolnom az utazáshoz. BASZKI… be kell pakolnom!  Úgy ugrottam ki az ágyból mintha kilőttek volna. Előrángattam a bőröndömet és nekiálltam pakolni. A többiek már este bepakoltak, de én még csak most kezdtem. A fiúk már többször is bejöttek, hogy siessek. De könnyű azt mondani. Mindenki rám morog, hogy miért nem pakoltam be tegnap. De legalább nem vagyok egyedül. Rosi még mindig a bőröndjét keresi. Még szerencse hogy magángéppel megyünk. A menetrend szerintit lekésnénk. Úgy volt, hogy a McCall falka is jön, de a létszámnövekedésnek hála csak néhányan jönnek (Allison, Lydia, Kira, Malia, Lori és Erica). A lányok úgy döntöttek, hogy ők csak azért is jönnek. Scottnak nem volt ellenvetése (szerencséjére).

·       Niki! Kész vagy már? – ordított fel Aiden.

·       Öt perc! – kiabáltam vissza.

·       Fél órája is ezt mondtad! – méltatlankodott Alex.

·       Lány vagyok! Szóval bocsi! – kiabálok vissza.

·       Lekéssük a gépet! – kiált fel Ethan.

·       Azt nehezen mivel magángéppel megyünk! – kiáltok vissza és becipzárazom a táskákat.

És elindulnék lefelé, amikor tudatosul bennem, hogy még mindig pizsamában vagyok. Így gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy barna pulcsit és egy barna csizmát, hozzá pedig egy zöld télikabátot

(Mivel kint sűrű pelyhekben szakadt a hó). Lerángattam a bőröndömet a földszintre. Miután Rosi és az én csomagjaimat is betuszkoltuk Alex kocsijába be is szálltunk a fiú mellé. (Mivel az én kocsim itthon marad, sajnos). Elindultunk a reptér felé. A fiúktól Rosi is és én is megkaptuk, hogy mi tartott eddig. A reptéren a lányok már vártak ránk. A három mostohabátyám átkozta a napot, amikor nyolc kamaszlánnyal szállt egy repülőre. Mi pedig csak jól szórakoztunk a szenvedésükön. Öt óra repülés után le is szállt a gép a Denveri reptéren. A kijáratnál öt bazinagy terepjáró várt ránk sofőröstül. Kettő megtelt a csomagokkal a másik háromba pedig mi ültünk. És indultunk is a Micaelson villa felé. Több óra hosszú kocsikázás után leparkoltunk az öt emelet magas hófehér villa előtt.

Olyan régen voltam már itt. A lányok és Alex csodálkozva néztek körül. Gyönyörű ez a hely, pláne télen. De nyáron még ennél is szebb. Ekkor egy hógolyó fejbetalált. Ahogy megfordultam megláttam egy sötétszőke fejet. A fej tulajdonosa pedig a legfiatalabb Micaelson…

·       Szia, Finn! – üvöltöttem a srácnak integetve.

·       Szia, törpe! – vigyorgott. Törpe!? Na ezért meghalsz! Megfogtam egy adag havat és pofán dobtam vele. Így kezdődött a hógolyó csatánk. Aminek végül Eijah vettet véget. De, csakis azért mert Finnel egy idő után nem egymást dobáltuk hanem Nik hibridjeit. Röhögve mentünk be a házba. Rebecca rögtön megmutatta hol a szobám. És megkért, hogy ne vizezzük össze a lakást. Elindultam felfelé a szobámba, de azt hogy Finn mikor csapódott hozzám azt nem tudom.

·       Ezt még megismételjük! – jelentette ki.

·       De mégis mit? –néztem rá kíváncsian.

·       A hibrid dobálást! – vigyorgott gonoszul.

·       Azt minden képpen! De legközelebb tripla pont jár az ősi hibridért! – mondtam.

·       Nik kiakadna ránk!  Ezért benne vagyok! – vigyorgott. Finnel mindig is jól kijöttem. Ő is olyan, mint Kol meg én, legkisebb testvér. Én bementem a szobámba és ő is elment a sajátjába. Levettem az átázott kabátomat és a csizmámat, a hajamat pedig megszárítottam. Aztán neki álltam kipakolni. Ami négyszer annyi időt vett igénybe, mint a bepakolás. Egyszer csak Finn dugta be a fejét az ajtón.

·       Niki vacsora! – mondta és a karomnál fogva lerángatott az étkezőbe. Ahol mindenki ott volt. Még a Salvatore testvérek is átjöttek. Ez olyan idilli nem? Egy asztalnál ül vérfarkas, mágus, vámpír és hibrid. És nem esszük meg egymást. Még csak nem is morgunk egymásra. Egy család vagyunk. Akármennyire is furcsa, de egy család. Ez este további részét azzal töltöttem, hogy a szobámba Finnel a Klaus reggeli ébresztőjét tervezgettem. Csak annyit mondhatok róla, hogy jó lesz. Ezután bedőltem az ágyba aludni. Szerencsére egy rémálmom sem volt. Arra keltem, hogy valaki finoman a vállamat rázogatja.

·       Ne! Hagyj aludni! – morogtam és próbáltam a másik oldalamra fordulni.

·       Jó reggelt csipkerózsika! Hasadra süt a nap! – rázogatott tovább.

·       Finn? – kérdeztem kómásan.

·       Igen én vagyok! De most már kelj fel! Fel kell ébresztenünk Klaust! Emlékszel? – vigyorgott.

·       Aha! Mindjárt felöltözök! – gyorsan a szekrényhez mentem és előturkáltam a ruhákat.

 Gyorsan beviharoztam a fürdőbe és magamra húztam a fehér trikó fekete nadrág összeállítást hozzá pedig egy farmerdzsekit.

A hajamat felcopfoztam és mentem vissza a vámpírsráchoz. Aztán neki is álltunk a tervünk megvalósításának. Ő ment hóért én hideg vízért. Egy vödör hó egy vödör jeges víz. Finn beosont a bátyja szobájába és a nyaka közé borította a havat. Amire egy hangos „FINN MEGÖLLEK” volt a válasz. A srác röhögve futott ki Nik pedig utána. Ahogy kilépett az ajtón az egész vödör vizet rá öntöttem. Eldobtam a vödröt és Finnel együtt menekülőre fogtuk, nehogy kinyírjon minket. Az egész ház tőlünk zengett. Végül Elijah

megmentett minket és elküldte Klaust átöltözni, minket pedig alaposan leszidott és elzavart reggelizni. Épp a reggelink felével végeztünk a mikor betoppant a konyhába Nik. Az öccsét és engem is fejbevágott és leült mellénk enni. A délelőtt folyamán Nik mindenkinek elpanaszolta a reggeli ébresztőjét. Finn elkezdett hisztizni, hogy menjek el vele a Mystik Grill-be. Két óra hiszti után igent mondtam neki. Amíg Mistik Falls-ba jártam suliba, ő volt a legjobb barátom és ez most sincs másképp, csak már több van legjobb barátból is, meg csak szimpla barátból is. A többiek elmentek várost nézni én pedig Finnel a Grillbe.

Az épület se kívülről se belűről nem változott.

Csak abba reménykedtem, nem futunk össze utálatom tárgyával Elena „hisztispicsa” Gilberttel. Hogy mért utálom annyira a csajt? Mert az egész várossal sajnáltatja magát és közben egy büdös kurva. Tudom, szépen beszélek, de nem tudom máshogy kifejezni, ha egyszer az. Leültünk egy asztalhoz és Matt a pincér már jött is a rendelésünkért. Finnel mindent megbeszéltünk. Kérdezett a suliról, Nináról, Emiliről és a falkáról. Nagyon Gyorsan eltelt a délután így elindultunk haza. Már rég beszéltem ennyit Finnel. Amíg itt laktunk, ez mindennapos volt. Visszatérve a villába a többiek már vacsorához készülődtek. Mi is leültünk vacsorázni. Elijah közölte, hogy legközelebb nem ment meg, ha megfürdetjük Klaust. Mire rávágtam, hogy „Bocsi, de már nagyon bűzlött”. Erre mindenki vigyorgott, kivéve Klaust. Aki csak visszamorgott, hogy „Nem is”. Erre Finn „Most már nem”. Egész este ez volt a téma. A lányok csak néztek engem és Finnt. Hát már régen voltunk összezárva. Hiányzott a sok hülyesége. Ez az állandó szívassuk meg Klaust állapot. Tudom, fura páros vagyunk ő 1017 éves én pedig 15, de se baj. Mi így vagyunk jók. Bár senki sem értékeli, ha össze vagyunk zárva. A James ügyet mégse mondtam el neki. Nagyon furcsa ez az egész. És azaz ürge elmebeteg. Nem akarok mást is belekeverni ebbe az ügybe. Legalábbis addig, amíg semmi biztosat nem tudok. Nem akarom, hogy a barátaimnak baja essen. De amíg itt vagyok, biztonságban vagyok. Gondoltam miközben kiléptem a fürdőből. Majdnem szívrohamot kaptam. James ott ált a szoba közepén. Nekem háttal állt, ha szerencsém van még nem vett észre. Szépen lassan visszahátrálok. Hátha egy idő után elmegy.  

·       Ne hátrálj! Hallak! – fordul felém ajkain gonosz vigyorral. Még egy lépést hátrálok. – Mi van? Csak nem félsz tőlem? – kérdezte gúnyosan.

·       Tőled? – vontam fel szemrehányóan a szemöldököm. – Hogy kerültél ide?

·       Csak gondoltam megnézem, hogy szórakozol! Nem akarom, hogy valaki helyettem öljön meg!  - a mondatától felállt a szőr a hátamon. Ő csak bugyután vigyorgott.

·       Hogy te engem? – néztem rá gúnyosan.

·       Igen én! – mondta. A torkomnál fogva emelt fel és nyomott a falnak. Ekkor valaki benyitott a szobámba.

·       Niki… James engedd el! – kiáltott rá Alex.

·       Alex jó látni! – vigyorgott rá, de azért letett. -  Látom már ti is megtaláltátok! – mutatott rám.

·       Nem ő a mágusfarkas! – bizonygatta Alex,

·       Dehogynem! – vágtam rá egyből. Elkezdtem koncentrálni, hogy vágjon a karomat szorító Jamesbe az áram. Ami meg is történt. Alex szemei kigúvadtak. Szóval nem rám gyanakodott eddig. Valahogy gondoltam. De eddigre James kiugrott az ablakon. Én Alex felé fordultam. Ő bezárta az ajtót, én pedig az ablakot. – Alex elmagyaráznád, mi folyik itt?

·       Igen…