Találkozás a Salvatore testvérekkel

Sziasztok! Elkészült életem első novella szerűsége. A történet a Holdfogyatkozás kezdete előtt játszódik. Azt mutatja be hogy ismerkedtek meg a Salvatore testvérekkel. Remélem tetszeni fog. Szombaton jön az új rész is.
 Puszi.: Alli!  

Találkozás a Salvatore testvérekkel

Kibámultam a repülőgép ablakán. Két hét után újra vissza Mistik Falls-ba. Beszéltem Corával új pasija van. A neve Kol Salvatore. Pont ma este megyünk hozzá és a testvéreihez. Pontosabban csak Cora

és én megyünk. A reptéren Lora már várt. Otthon az ikrek veszekedésére érkeztem haza. Hogy ez a két gyerek min bír ennyit veszekedni! Három óra múlva már indultunk is a Salvatore panzió felé. Időközben megtudtam, hogy Kol és testvérei vámpírok. Remek. A nővérem leparkolt egy fákkal szegélyezett gyönyörű házhoz. A ház ajtaja kivágódott és egy kb. 20 éves barna hajú, barna szemű srác lépett ki rajta. Minden valószínűség szerint Kol. Ez a gyanúm abban a pillanatban beigazolódott, mikor a nővérem a nyakába ugrott és megcsókolta.

·       Niki, ő a barátom Kol Salvatore,

Kol ő itt a legkisebb testvérem Niki Hale.

– mutatott be minket egymásnak Cora.

·       Szia, Niki!

·       Szia, Kol! – köszöntem.

·       Gyertek már! Vagy gyökeret vertetek? – kérdezet, egy gúnyos hang az ajtó felől. Az ajtóban egy fekete hajú kék szemű vámpír srác állt.

·       Pofa be Damon! Cora, Niki ő a bátyám Damon.

Damon te meg tartsd magad a megbeszéltekhez!

·       Hát persze öcskös! – és ráhúzott a kezében tartott whiskys üvegre. Mire Kol hangosan fújtatva beterelt minket a nappaliba. A nappaliban egy barna hajú barna szemű vámpír ült.

·       Lányok, ő Stefan!

Stef, ők Cora és Niki. – a srác csak bólintott. – Ja, és Stef vedd el Damontól a whiskys üveget, nem hiányzik, hogy pont ma este legyen totál káros! – a nappaliban ülve a Damon gyerek elterült a kanapén. Így saccra totálkáros. Szegény Kol egy ilyen részeges testvérrel együtt lakni!

·       Kol! Kol! Öcsi! – Kiabált. Mire Kol bejött. -  Amúgy az ordasaknak miért kell nálunk lebzselni?

·       Hah! – méltatlankodtam. – Még te beszélsz?

·       Meg se szólalj ordaska!

·       Hogy minek neveztél te… te pióca? – a kezem már remegett a dühtől.

·       Pióca?! – méltatlankodott.

·       Ha én ordaska vagyok, akkor te pióca! – kezdett vörösödni a feje a méregtől. Éljen!

·       Hú, de felvágták a nyelved ordas!

·       Hú, de bunkó vagy pióca!

·       ELÉG VOLT! – üvöltött ránk Stefan. Biztos ő a jó testvér. Mint nálunk Lora.

·       Miért is? – kérdeztem egyszerre Damonnal.

·       Niki! – a francba Cora meghallotta.

·       Igen, nővérkém? – kérdeztem gúnyosan.

·       Pofa be!

·       Már miért? – húztam az agyát. Erre Damonból kitört a röhögés. – Te meg min röhögsz? – kérdezem gúnytól csöpögős hangon.

·       Srácok, bírom a csajt! Visszaszól, gúnyolódik! Asszem haverok leszünk! – karolta át a vállam. Pfújj. Pofon vágott a pia szag. Pfújj.

·       Légyszi távolabb! – toltam el fintorogva.

·       Mi a baj szivi, nem bírod a szagom?

·       Rohadtul pia szagod van öreg! – léptem fintorogva arrébb.

·       Nem bírod a pia szagot? – kérdezte felvont szemöldökkel.

·       Na, jó! – sóhajtottam. És szembe álltam vele. – Pofa be!

·       Vagy különben?

·       Eltöröm a fejeden a whiskys üveget!

·       MI? Ne pazarold a whiskyt! – és kivette a kezemből az üveget. Visszavettem az üveget és ráhúztam.

·       Piálsz mi? – vonogatta a szemöldökét.

·       Ja-ja! – bólogattam.

·       Nem, nem piál! – kapta ki a kezemből az üveget Cora és ráhúzott.

·       Oh, te azt csak hiszed! – vigyorogtam idétlenül.

·       Szerintem te ne igyál többet ez az egy korty is megártott! – vette ki a kezéből az üveget Damon.

·       Piás banda! – vette el tőlünk az üveget Stefan.

·       Ne szólj bele vámpírka! – mondtam egyszerre Damonnal. Összenéztem Corával és mind kettőnkből kitört a röhögés. Kol csak a fejét rázta, Damon velünk röhögött. De annyira, hogy leesett a lépcső tetejéről. Én is padlót fogtam a röhögéstől. Damon, hogy lehet ennyire balfék. Bár lehet, hogy csak a pia teszi. Részeg Pfújj.

·       Na, jó vége a gyereknapnak! – mondta Stefan. Aztán összeszedett engem, majd Damont.

·       Ünneprontó. – morogtam az orrom alatt.

·       Mit mondasz? – kérdezett vissza. A francba a vámpírhallással.

·       ÜN-NEP-RON-TÓ! – tagoltam, hogy jól értse.

·       Mi van? – kérdezte kigúvadó szemekkel. Ennyire értetlen nem lehet.

·       Ünneprontó vagy öcsi! Nem érted? – kérdezte Damon. Lehet, hogy mégis bírni fogom a részeges vámpírt.

·       Na, jó! Nyugi mindenki! Szú szá! -  Cora szavaira, mint végszóra kitört belőlem és Damonból a röhögés. – Nyugi! - nevetett Cora.

·       Aha! – röhögtem tovább. A nővérem csak a fejét rázta, biztos szégyent hozok a fejére a nagy pofámmal.

·       Csak ismételni tudom magam. Bírom a csajt! – karolta megint át a vállam. Még mindig nagyon pia szaga van.

·       Pfújj már Damon! 3 méter távolság! Ok?

·       A piát bírod, de a szagát nem? Hmm? Szivi.

·       NE PO-FÁZZ! – löktem meg, úgy hogy elesett. – Béna! – röhögtem. Cora csúnyán nézett rám. – Mi van Cora? – kérdeztem.

·       Az hogy megint hülye vagy! – morogta.

·       Jó, nyugi Car nem kell magad minden apróságon felhúzni! Oké? Szú szá! Nyugodj meg! Nehogy bundás legyél!

·       Niki kérhetek valamit?

·       Aha

·       PO-FA BE! – és leültetet az egyik kanapéra, Damont pedig a másikra. – Jobb, ha ti ketten távol vagytok egymástól!

Még két órát voltunk a Salvatore panzióban. Mit számított a külön ültetés. Damonnal egész idő alatt a nővéremet, Kolt és Stefant piszkáltuk. Amit nem élveztek és nem is értékeltek. Utána sajnos elköszöntünk. És hazamentünk. A nővérem elpanaszolta mindenkinek, hogy én és Damon kiidegeltük. A fiuk azt mondták idézem: „Csak így tovább”! Holnap Micaelsonékhoz megyünk. Legalább is úgy volt. De a mai viselkedésem után lehet, hogy megúszom. Szóltam Damonnak hogy holnap odamegyünk. Azt mondta „ott találkozunk”!