Holdfogyatkozás 19. Fejezet Csata

Sziasztok! Meghoztam az új év első fejezetét. Remélem tetszik és irtok hozzá kommentet hogy tudjam tetszik e. 

Üdv.: Alli! 

Holdfogyatkozás

19. Fejezet

Csata

„Egy fájdalmas vonyítást hallottunk. Nem tudom, hogy ki lehet az, vagy mégis. Te szent ez… Leah. A fiukkal együtt rögtön rohanni kezdem a vonyítás irányába. Két Berserkerrel küzdött. Láttam, hogy a fiukat falhoz vágta. Megpróbáltam segíteni nekik, de valaki hátulról leütött. A világ elsötétült…”                                                                

      Halk morgásra leszek figyelmes. Aiden. Lassan kinyitom a szemem. Még mindig a parkolóban vagyok. A fejem iszonyúan hasogat. Mintha egy csorda ment volna át rajt. Ekkor csattanás. Most eszmélek csak rá, hogy körülöttem harc folyik. Nagy nehezen kinyitom a szemem. Van vagy tíz Berserker körülöttünk. Nagy nehezen talpra állok. De a világ forog körülöttem. Ahogy körülnézek, meglátom, ahogy Jackson hátulról le akarja ütni Ericát. De megfogom és a pólójánál fogva egy közeli oszlophoz vágom, ami így széttörik. Hupsz, már megint én teszem tönkre a sulit. De ekkor valaki félre rántott egy Berserker ütése elől. A megmentőm pedig: Kate. Hát tényleg átállt. Allison biztos boldog hogy a nagynénje nem gonosz többé. Hupszi, nekem a csatára kéne koncentrálnom nem a gondolataimra, mert ez majdnem eltalált. Ekkor valaki megragadott, de az öklét elkaptam ütés előtt. Szerintetek ki volt az? Jackson. Megpróbált újra ütni, de akkorát sóztam a bordáira hogy összegörnyedt. A következő rúgásommal eltaláltam Jackson-és a férfiak- leggyengébb pontját. Így a földön fetrengve hagytam ott és ugrottam rá hátulról az épp Kate-el küzdő Berserkerrel. Mikorra legyőzzük Jackson is képes felállni és ismét nekem ugrik. A következő pillanatban kirúgta alólam a lábam így fejem hangos koppanással ismerkedik a betonnal. Csak nézem a felém tornyosuló fiút. Ahogy lehajolt fejbe vágtam egy nagydarab betonnal. Így kizökkentve, felpattantam a földről. De ekkor valami hátulról megragad és az egyik közeli oszlophoz vág. Egy Berserker. Hú, de utálom őket. De egy kar megragad és talpra állit. Paul. De meglátom a válla felet közeledni az egyik Berserkert, így őt félre rántom, a Berserkert pedig a túlvilágra repítem. Mire újra körülnézek, eltűnnek. Mintha itt sem lettek volna!

·        Ezek meg mi a francok voltak? – kérdezte Embry.

·        Berserkerek. – feleltük Aidennel szinkronban.

·        Aha, és mit akarnak? – kíváncsiskodott tovább.

·        Azt még nem tudjuk. – de jó lenne tudni, mit terveznek.

·        Akkor csak úgy támadnak ránk?

·        Nem, ideküldik őket. – mondta Kate.

·        És maga ki is? És mi is?

·        A nevem Kate Argent, vérjaguár vagyok.

·        És ki küldte őket ide? – Embry kérdései kezdtek idegesíteni.

·        Nem tudjuk! - mondtam.

·        James! – hogy mi van? Ki az a James?

·        Ki az a James? –kérdezem.

·        A volt megbízom. Ő küldött akkor is, most is.

·        Ácsi, te neki dolgozol? – akadtak fenn Seth szemei.

·        Dolgoztam!

Eddigre Stiles és Scott is befutott és hazazavart minket. Meg persze leszidott, mert a suli ismételten romosan nézett ki. Remélhetőleg néhány napig nem lesz suli. Ha lesz annyi szerencsénk. Habár most korántsem olyan rossz a helyzet, mint a múltkor. Holtfáradtan estem be a házunkba. Nagy nehezen felmentem a szobámba és onnan egyenesen a fürdőmbe. Egy gyors zuhany után már mente is vissza a szobámba. Felvettem egy vajszínű pulóvert és egy fekete cicanacit. 

A hajamat felcopfoztam. Elővettem egy papírt és a szénkészletem. Olyan öt perc múlva már kész is voltam. A képről egy rózsa nézett vissza. A képet leraktam az íróasztalomra és lementem a többiekhez a nappaliba. Amikor elindultam lefelé Becca ugrált ki a szobájából.

·        Mizu Becca? – kérdezem az ugrándozó vámpír Barbiet.

·        A bátyám épp megy valahova és azt mondta beugrik! – újságolta egy ezer wattos mosollyal.

·        És melyik bátyád? – tudni illik, három bátyja van (Klaus, Elijah, Finn).

·        Nik! – Nik, Klaus beceneve.

·        Éljen! – bírom az ősi hibridet. Jó fej, ha éppen nem akar megölni, meg, persze ha adsz neki Whiskyt.

·        Ja, már régen láttam őt. Meg a többieket is, de ők nem jönnek. – így ketten ugrándoztunk le a lépcsőn.

   A nappaliba érve kisebb tumultusra lettünk figyelmesek. Most már komolyan a mi házunk a gyülekező központ. Scott épp Samnek magyarázta, hogy mi történt a suliban. Várjunk csak! Seth nem mondta, hogy Sam is itt van. Per pillanat rengeteg fajta természetfeletti lény van a nappalinkban. Pontosan a McCall falka, Kate, Cullanék (plusz még két vámpír (mint később kiderült Carlisle és Esme)), Sam falkája (Jakob, Paul, Embry, Jared, Seth, Leah, Quil), meg még egy lány aszem ő Sam jegyese Emili, meg a mi korántsem kis családunk. Ennyi embernél csoda, hogy tumultus van a nappaliban. És ekkor csengetnek. Mivel a családból senki se mutat hajlandóságot, hogy kinyissa, ezért megyek ajtót nyitni. Megjött Klaus.

·        Szia Nik! Gyere be. – invitáltam be – ha még beférsz- tetem hozzá halkan.

·        Mit mondasz?- kérdezte. A francba a vámpír (hibrid) hallással.

·        Majd meglátod! – mikor beléptünk a nappaliba tátva maradt a szája.

·        Ez a sok ember mind itt lakik.

·        Nem, csak aszem találkozási központ lettünk.

·        NIK!!- ugrott a bátyja nyakába Rebecca.

·        Neked is, szia, hugi! – próbálta leszedni magáról - ha nem akarod, hogy megfulladjak, akkor engedj el.

·        Bocsi, csak úgy örülök! – mosolygott, mint a tejbe tök.

·        Egy kérdés Niki. Ez a sok természetfeletti lény mind a városban él? – kérdezte Klaus.

·        Nem, Cullanék és a La Pushi falka nem. Miért?

·        Hát mert eddig azt hittem Mistik Falls-ban sok a természetfeletti lény. De ezek szerint tévedtem.

Úgy fél tíz felé mindenki elment, aki nem itt lakik. Klaus kapott egy szobát. Én pedig bedőltem az ágyikómba. Álmomban újra a La Pushi tengerparton voltam/voltunk. Mivel mindenki ott volt. De szó szerint mindenki. McCall falka, Argenték, Cullanék, Micaelsonék, Salvatore testvérek(Damon, Stefan,Kol), a La Pushi falka és a mi „kis” családunk. De ez nem a múlt és nem is a jelen, hanem a… jövő. Nem is tudtam, hogy képes vagyok a jövőt is látni. Azt eddig is tudtam, hogy a múlt és jelen látásra képes vagyok államomban, de ezek szerin t a jövőt is látom. De ekkor valaki felkap és beledob a vízbe. Liam. Nagy nehezen kimásztam a vízből. Így végignézve magamon egy fekete rövidnadrág és egy batman-es póló, bőrdzseki és bakancs. 

A hajam pedig felkontyolva. Morcos tekintetet lövelltem Liam felé, mert mindenemből csöpögött a víz.

·        Ugorjunk sziklát! – nézett ránk kérlelően Leah. Amire egyöntetű „igen” volt a válasz.

A szikla tetején állva élveztem, ahogy a szél süvit. Igaz kis híján elvitt, de se baj. Úgy döntöttünk párban ugrunk. Az én párom Seth volt. Nekifutásból ugrottunk, olyan jó érzés volt, ahogy zuhantunk. Ahogy a bőrömhöz ért a jéghideg víz, ez már annyira hiányzott. Kiskoromban is szeretem sziklát ugrani. A sziklaugrás sokak szerint veszélyes, pedig nem. A sziklaugrás „totál para de iszonyú mámor” hogy Seth szavaival éljek. De mostanra kimásztunk a vízből és onnan nézek vissza a gyönyörű tengerre. És itt az ébresztő órám vetet véget az álomnak. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és betrappoltam a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet. Felvettem egy farmert, egy fekete-szürke pulcsit és egy barna bakancsot.

 A hajamat felcopfoztam és mentem le reggelizni. Reggeli után elindultunk suliba. Rosi ma velem jön.  Az út felét tettük meg mikor megszólalt…

·        Amúgy ki volt az ürge?

·        Niklaus Micaelson, Becca bátya.

·        Aha, és hány éves?

·        1024 éves.

·        Hogy mennyi?

·        Ősi hibrid.

·        Oké, most szívrohamot kaptam. – erre mindketten hangosan felnevetünk mikor leparkoltam a suli előtt. Az első órám gazdaságtan volt. Aidennel az egészet végig dumáltuk. Tök fura, hogy egy órán se figyelek, mégis majdnem kitűnő vagyok nem? Még két hét és téli szünet. Óra után egyszer csak Stiles, Liam és én köztem, eléggé riadt fejet vágott.

·        Srácok, egy bérgyilkos van a városban. És ránk vadászik…