Holdfogyatkozás 15.Fejezet Egy régi barátot újra látni, és megismerni még egyet

Sziasztok! Itt az új fejezet! Ha van kedvenc szereplőtök légyszi szavazni rá! Ha hozzáfűzni valótok van azt légyszi kommentben megírni. 

Puszi: Alli!  

Holdfogyatkozás

15.Fejezet

Egy régi barátot újra látni,

és megismerni még egyet

„Épp leraktam a képet az íróasztalomra mikor a szemem elsötétült és éreztem, ahogy fejem koppan a padlón. Egy erdőben voltam mikor újra láttam. Láttam, ahogy öt ember kört áll egy tűz körül mely mellet egy banya kántál…”     

Lassan körbejárta az öt férfit és mindegyiknek kezét megvágta és vérüket egy serlegbe folyatta. És valami druida szöveget kántált. Egyszer csak az öt férfi körül fölgyulladt egy lánggyűrű. A banya pedig megszólalt.

·       A szövetség meg köttetett mától a mágia erejével kötelezlek titeket arra, hogy a vérfarkasok nagyjaira vadászatok. Minden különleges kepeséggel rendelkező korcsot levadásszatok! – körbe adta a kelyhet, amiből mind ittak. De ekkor megláttam egy sárga szempárt a sűrű erdő felől. Lassan sétáltam a szempár tulajdonosa felé. Egy gyönyörű hófehér farkas volt ott, mögötte pedig még egy fehér és egy fekete farkas. Mind háromnak aranyszínű a szeme. De az öt fickóból három kardot rántott és megölték a farkasokat.

Sikoltva ültem fel a földön. Eltűrtem az arcomból a verejtéktől csatakos tincseimet. Gyorsan felálltam és elmentem lezuhanyozni és hajat mosni. Miután kijöttem már hat óra is elmúlt.

Gyorsan felvettem egy lila trikót, egy fekete csőfarmert, egy lila cipőt és a kedvenc bőrdzsekimet. A hajamat felcopfoztam, sminkeltem aztán leültem a párnázott ablakpárkányra és ismét elkezdtem rajzolgatni.

Amikor kész voltam a három farkast pillantottam meg az álmomból. Mivel Kira megkért, hogy segítsek neki ruhát választani a Halloweeni bulira. Amire természetesen igent mondtam. Megbeszéltük, hogy nyolcra megyek érte. Nagy kár hogy az elsősök nem mehetnek a buliba csak a harmadikosok és a negyedikesek. Sajna. Mivel egész éjjel rémálmaim voltak így fáradtan dőltem el az ágyamon. Ekkor valaki kopogott így egy nagy sóhaj kíséretében ajtót nyitottam. Vajon ki az, és mit akar reggel fél hétkor. Ahogy kinyitottam az ajtót a túloldalon senki sem volt. Remek, kezdek megbolondulni. Habár ennyi rémálom után nem is csodálkoznék, rajta ha nem lennék normális.  Becsuktam az ajtót és majdnem szívrohamot kaptam.

·        Szia, Niki!

·        Szia, Becca! Mi járatban? – öleltem meg Derek barátnőjét.

Amióta elöltöztünk Mistik Falls-ból azóta nem láttam a szőke vámpír Barbiet.

·        Derekhez jöttem látogatóba! Lenn ültem a nappaliban mikor meghallottam, hogy valaki felkelt. Úgy gondoltam köszönök neki. De mikor megéreztem, hogy te vagy az úgy gondoltam megtréfállak. Amúgy mit csinálsz ma? – Rebecca még mindig rengeteget bír beszélni. Mivel az ellenségünk közös volt, ezért elég jóba lettünk a családjával. Ő és Derek pedig összejöttek. De ennek már három éve.

·        Hát az egyik barátnőmnek megyek segíteni ruhát választani a Halloweeni bálra. Csak az a kár hogy a bál csak a harmadikasoknak meg a negyedikeseknek van. – panaszkodtam el a szöszinek.

·        Mi az, hogy az elsősöknek nem?! – akadt ki.

·        Látod, én is ezt mondtam! – ha buliról volt szó, mind ketten szerettünk rá készülődni.

·        Mehetek? – kérdezte boci szemekkel.

·        Nem tudom, de mindjárt meg kérdezem Kírát. – felkaptam a telefonom és már tárcsáztam is a vérrókát.

Meg kérdeztem, hogy egy régi vámpír barátnőm is jöhetne e. Mire azt felelte, hogy épp szólni akart, hogy Lydia, Allison, Malia és Erica is jöhetne e. Mire az volt a válaszom hogy „Több szem többet lát”. Mivel a csajoknak volt kocsija. Így a terv annyiban változott, hogy fél kilencre kell a pláza parkokba mennünk. Mikor letettem a telefont Becca elkezdett ugrálni örömében. Mivel már hét óra volt lementünk reggelizni. A bátyám volt olyan szerencsétlen hogy az étkező bejáratának háttal ált. Így Becca kapott az alkalmon és hátulról rá ugrott. Aminek a következménye az lett, hogy majdnem padlót fogtak. Mikor a többiek meg látták Rebeccat elkezdtek röhögni. Egyedül Alex vágott értetlen fejet. Így odamentem és elmagyaráztam neki, hogy Becca Derek barátnője. Reggeli után Becca közölte a többiekkel, hogy jobb, ha felkészülnek, mert két hétig marad. Meg hogy ma ne hívjanak minket, mert plázázni megyünk néhány iskolatársammal. Ezután beültünk a kocsimba és elindultunk a pláza felé, ami a város másik végében volt.

Egyszer csak megszólal…

·        Nix, tudsz titkot tartani? – kérdezte vigyorogva.

·        Igen miért?

·        Mert Kol két nap múlva érkezik és szeretné meglepni Corát!

·        Éjen! Már kezdett hiányozni az az egoista vámpír! – Kol Salvatore Rebeccájék az az a Micaelson család barátja. Az a srác az egóján kívül senkire se hallgat. De nem ez a lényeg, hanem az hogy Cora és ő jól kijönnek.

·        Hát az egóját nem vitatom. Mert az világméretű.

·        Hát körülbelül! – röhögve parkoltam le a Bachon Pláza előtt.

  A lányokkal kétszer is végigjártuk a plázát mire mindenkinek meg lett a ruhája és a kiegészítői. Lydia és Becca nagyon összebarátkoztak mivel min ketten imádnak vásárolni. Utána mindenki hazament. Vacsora után megmutattam Rebeccának az egyik vendégszobánkat aztán én is elmentem lefeküdni. Egy gyors zuhany után bedőltem az ágyamba. Az álom pedig rögtön magával ragadott. Egy kis faházban voltam. Valahol a Bachon tó körül. A szobában ott volt Alex és egy vörös hajú kék szemű lány. A lány szólalt meg először.

·        Alex biztos vagy benne hogy az öt vadész egyike van a városban? – kérdezte a lány aggodalommal átitatott hangon.

·        Rosi nem tudom biztosan, de a vérjaguár ezt mondta meg azt, hogy Jackson elárul minket. Nem tudom, hihetünk e neki. Azt mondta, hogy szeretné, ha a családja visszafogadná. Én személy szerint hiszek neki. – mondta Alex Rosinak mint időközben ki derült.

·        Jó, de nem tudhatjuk, hogy biztonságban van e a falka. Erre egy megoldás van én is odaköltözök. Akkor te Nikéikre figyelsz én pedig a McCall falkára. – mondta Rosi körülbelül annyi lehet, mint Scott-ék az az olyan 17-18 éves.

·        Rendben szerintem Kali bele egyezik. No para! Nagyon jó fejek. – Alexnek igaza volt vérfarkas létünkre nem harapunk.

·        Rendben akkor reggelre beköltözök! De öcsi szerinted mit fognak szólni még egy boszi hoz. – aha, szóval ő Alex nővére. De most komolyan azt hiszi, hogy harapunk.

·        Örülni fognak! Főleg a lányok, mert per pillanat a fiuk vannak többen. – igaza van, így legalább megint egyenlítünk.

·        Oké akkor összepakolok! – mondta és beviharzott egy szobába! Olyan fél óra után vissza is jött 8 bőrönddel és három kistáskával. Amit bepakoltak Alex Range Rover-rébe.

És itt megszakadt az álom én pedig mivel éreztem, hogy a torkom kiszáradt lebaktattam a konyhába inni valamit. Miután megtettem visszabaktattam az emeletre. Elővettem a laptopom és elkezdtem nézni The Gates (a Kapu) második részét. Még a nyáron néztük Beccával az első részt. És igaza volt a természetfelettis horror filmeken olyan jókat lehet röhögni. Főleg a vámpírokon és a vérfarkasokon. Rögtön meg néztem az első 5 részt. A végén muszáj volt, hogy abba hagyjam, mert már fájt a hasam a röhögéstől. Így kikapcsoltam a gépem és elmentem lezuhanyozni.

Felvettem egy sárga csőszárut egy amerikai zászlós pólót egy mell alá érő farmerdzsekit és a kedvenc bakancsom. A hajamat csak kifésültem és lementem reggelizni. Aidennel egyszerre mentünk le. Az étkezőben egy vörös hajú kék szemű lány ücsörgött Kalival és Deaucalionnal szemben. A többiek pedig szerte szét a konyhában.

·        Jó reggelt! Szia, Niki vagyok! – nyújtottam kezet a jövevénynek.

·        Szia Rosi Leser vagyok! – mosolygott rám. Ez fura mivel ezt a lányt láttam az álmomban.

·        Alex nővére? Ugye te is ideköltözöl, mivel most a fiuk vannak többségben? – örvendeztem bár tudtam a választ: marad.

·        Igen a nővére és a másik kérdésedre is igen. Legalább is remélem, hogy igen.

·        Éjen! Gyere, megmutatom a szobádat! – mondtam és elkezdtem magam után vonszolni az emeletre. Bevezettem az egyik vendégszobánkba, ami mától az ő szobája lesz.

·        Tetszik? – kérdeztem reménykedve mivel a szobát én rendeztem be.

·        Most ugye csak viccelsz? Elképesztően néz ki! Hogy fogom én ezt meghálálni? – mondta őszinte örömmel a hangjában.

·        Sehogy! Családtag vagy, nem kell meghálálnod!

·        Köszönöm! – ölelt meg. Aztán lementünk reggelizni.

A reggeli jól telt Rosi hamar beilleszkedett. Utána a család leült megbeszélni a dolgait a nappaliban mikor Rebecca telefonja csörgött. Aztán a szöszi vámpírlány meg kérdezte, hogy nem lenne e baj, ha két hónapig maradna, mert a testvérei elutaztak és nem akar egyedül otthon lenni. Amire természetesen az volt a válasz, hogy addig marad, amíg jónak látja. Ezután a délután nagy részét végigbeszélgettük megismertük Rosit. Nagyon megkedveltem a boszi csajt. Szerencsére Scott se szólt érte, hogy a suliba fog járni, mivel ő mindenkit szívesen lát. Már késő délután volt mikor valaki csengetett. Gyorsan felpattantam ajtót nyitni. De ahogy kinyitottam lehervadt a mosoly a számról.

·        Szia, Niki! Beszélnem kell veletek! – mondta.

·        Kate...