Holdfogyatkozás 13.Fejezet Suli, Kate, Rémálmok

Sziasztok! Nagyon sajnálom a késést. Mindenkinek boldog őszi szünetet és kellemes olvasást.

Puszi Alli  

 Holdfogyatkozás

13.Fejezet

Suli, Kate, Rémálmok

„Ekkor elkezdett zúgni a fülem a szemem előtt pedig fekete pontok jelentek meg. Mikor kitisztult a kép, már kicsengettek és Liam vonszolt ki valahogy a teremből az udvarra. De a levegőben megéreztem Kate szagát. Megint.”

Megpróbáltam szólni a fiúnak, hogy Kate veszély van. De egy árva hang sem jött ki a torkomon. Amikor újra feleszméltem már a lelátónál voltunk. Ahogy körülnéztem megláttam a McCall falkát név szerint.: Allison, Lydia, Kira, Erica, Isaac, Boyd, Stiles, Scott, Malia. Az ikrekkel és Alexszel kiegészülve. Mindegyikük szemében az aggodalom csillogott.  Scott szólalt meg először.

·        Srácok jelen pillanatban az lenne a legjobb, ha mindenki hazamenne. Mivel semmi jót nem érzek azzal kapcsolatban, hogy Kate a suli körül van valahol. Felhívtam anyát azt mondta szerez nekünk igazolást a kórházban. Szóval miután becsengettek mindenki bemegy a cuccáért és hazamegy.

Erre egyöntetű bólogatás volt a válasz. Miután összeszedtem a cuccaimat és elindultam a kocsim felé, valaki mellém ugrott. Mire akkorát síkitok hogy a „támadóm” majdnem hátraesett a meglepetéstől.  

·        Oh, Alex te meg mégis mit csinálsz! – kérdeztem a földön ücsörgő fiút.

·        Hát csak az akartam megkérdezni, hogy nem mehetnék veled haza? Úgyis egy helyen lakunk és semmi kedvem gyalogolni. – mondta és boci szemekkel nézett rám.

·        Jó pattanj be! – beültünk és elindultunk haza. Körülbelül az út negyede telt el mikor megszólalt.

·        Amúgy ki az Kate?

·        Kate Argent! Allison nagynénje. Három éve meghalt, pontosabban azt hittük meghalt. De e helyett vérjaguárrá vált és most bosszút akar állni McCall-ékon és rajtunk. – meséltem el annyit-amennyit tudtam.

·        Hogy vér micsoda? – kiakadtak a szemei.

·        Jaguár! – mondtam fuldokolva röhögéstől. A házba érve még mindig a kérdésén röhögtem. Szegény így első ránézésre nem nagyon járatos a farkas mitológiában.

·        Hát ti? – dugta ki a fejét a konyhából Lora.

·        Kate a suli körül körözött ezért Scott hazaküldött mindenkit. Az anyukája meg ugye a kórházba dolgozik, így majd szerez nekünk a mai napra igazolást. – magyaráztam el a nővéremnek.

·        Hogy nektek milyen átkozott nagy szerencsétek van! – szólalt meg mögöttem egy mély rekedtes hang.

·        Szia, Derek! Hát, akinek jut, annak jut! – tök jó hogy két hétig nem volt suli és most az első óra után hazaküldtek minket. Ebből a nézetből örülök Kate-nek. Hisz miatta vertük szét a sulit és miatta kellet ma is hazajönnünk.

·        Sziasztok! – jöttek be az ikrek is az étkezőbe.

·        Ti is? Ez most komoly suliba járni luxus?

·        Hát nagy mázlink van a sulival, az egyszer biztos! – mondta Ethan.

·        És meddig lesztek megint itthon? – kérdezte a konyhából kilépő Cora.

·        Sajnos csak ma! – szóltam most már én is bele a családi kupaktanácsba.

·        Még szerencse, tovább nehéz lenne titeket elviselni.

·        Köszi Cora kedves testvér vagy! – vágok hozzá egy kispárnát és levágódtam a kanapéra.

·        De ha egyszer elviselhetetlen a sok ökörségetek. – erre jutalmul hozzávágtam még egy díszpárnát. De ő lehajolt így egyenest fejbetaláltam Alexet.

·        Mi a?

·        Bocsi Alex nem téged céloztalak, csak Cora lehajolt.

·        Oké semmi! De azért legközelebb szóljatok, ha a ház átlép háborús övezetbe.

·         Nem is háborús övezet! –csattantunk fel Corával egyszerre.

·        Dehogy nem! Titeket összezárni veszélyes. –szólt bele Lora is.

·        Nem is igaz! – mondtuk kórusban.

·        De ti ketten veszélyesek vagytok!

·        Ne veszekedjetek már. – szólt ránk Derek megunva a civakodásunkat.

·        Oké! – a veszekedés sorozat után felhívtam Ninát, hogy megkérdezzem mi a lecke.

·        Szia, Nina, Niki vagyok! – szóltam bele amint felvette.

·        Szia, Niki! Hova tüntetek ma el. Se téged se Liamot se az ikreket, sőt még Scott-ékat sem láttam.

·        Hát nem éreztem magam valami jól. Az ikrek pedig Alexnek segíttetek. Ja, a városba jött az unokatestvérük Alex. Majd ő is osztálytársunk lesz. De igazából csak meg akartam kérdezni, hogy mi volt a lecke. – miután megmondta, elbúcsúztunk. Ezután valami hatalmas csörtetést hallottam lentről így lerohantam. Amit-lent láttam annak a legkevésbé örültem. Szerintetek ki volt ott? Hát persze hogy Kate. Ki más merne fényes nappal betörni hozzánk. Amint meglátott nekem ugrott. Az ütéseit sikerült kikerülnöm. Végül megunva a macska egér játékot, egy szép és kecses mozdulattal, három méterrel arrébb dobtam. De amire Derekék megpróbálták elkapni addigra ismételten lelépett.

·        Ez meg ki a franc volt? És mégis Mi volt? – akadt ki Alex.

·        Ő volt Kate Argent. A másik kérdésedre pedig tudod a választ.

·        Igen! Még egy kérdés. Mit keresett ez itt?

·        Nem tudjuk! De egy biztos: Nikit akarta. –mondta Derek.

·        Nem engem akart! Csak bosszút akart állni a két sulis verekedésért.

·        Milyen sulis verekedésekért? – a francba lebuktattam magam.

·        Hát volt egy a buli után meg egy másnap este. – ezután megkaptam a fejmosást hogy mért nem szóltam.

Aztán vacsora után felmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Utána pedig hullaként dőltem be az ágyamba. Rögtön magába szippantott az álmok világa. Egy tisztáson voltam, körülöttem gyerekek futkároztak. Így körülnézve úgy száz évvel, a mi időnk előtt játszódhat. Egyszer csak egy vérfagyasztó sikoly. Az emberek a házakba menekülnek. Az kiabálják, hogy „itt a fenevad”. Abba az irányba fordulok ahonnan a sikoly jött. Én semmilyen fenevadat nem láttam csak egy felséges fekete farkast. Egyszer csak egy nyíl hasította át a levegőt és egyenesen a farkas nyakát találta el. Ekkor a farkas alakot váltott. Ő egy fekete hajú, kék szemű körülbelül velem egyidős lány.

Az erdőből egy fekte kapucnis ürge lépett elő íjjal a kezében. A lányhaldokló testéhez lépett és megszólalt.

·     Moira Hale leáldozott a napod! Anyád után most te is elpusztulsz, félvér! – üvöltötte és belevágott egy tőrt.

Lihegve ültem fel az ágyban. Szóval Moira volt a fenevad. De mért nevezte félvérnek. Várjunk csak, az anyja boszorkány volt, de Moira már farkas. Vagy nem teljesen farkas, hanem az a bizonyos mágus farkas? Ebből az egészből kezd elegem lenni. Mért én álmodom mindig ezt a baromságot? Mi köze van hozzá a családomnak? Mért volt Freyen és Moira is Hale? Hogy lehet egy boszorkánynak vérfarkas lánya? Mi köze van ennek az egésznek az Argent családlegendához? Kérdés több ezer is van a fejemben, csak egyelőre válaszok nincsenek. Miután tisztáztam magamban, hogy a válaszokra még várnom kell, lebattyogtam a konyhába inni valamit. Legnagyobb meglepetésemre Alexet is ott találtam. Miután töltöttem magamnak egy pohár vizet leültem mellé.

·     Nem tudsz aludni? – nem, szerinte hobbiból járkálok éjszaka fel alá.

·     Szerinted csak hobbiból mászkálok fel le?

·     Szóval nem tudsz aludni. – na, végre leeset neki.

·     És neked mi a mentséged?

·     Szomjas voltam. Amúgy, miért nem tudsz aludni?

·     Rémálmok?  - hát akárhányszor lehunyom, a szemem ez a mágus farkasos izé jön elő.

·     Miről? – de jó! Ő is olyan kíváncsi, mint Liam.

·     Hülyeségekről! – ha elmondom, azt fogja mondani nem, vagyok normális. – Jó éjt Alex! – pattantam fel és felrohantam a szobámba. Te szent isten, ha elmondom, valakinek a rémálmaimat az lehet, hogy hülyének néz. Így mivel éjfél volt visszafeküdtem aludni. De most már rémálmok nélkül tudtam reggelig aludni.

Alex szemszögéből

Furcsa ez a ház. Ennyi vérfarkassal egy házban lakni. Előre féltem tőle, hogy mit szólnak majd az érkezésemhez. De ők kedvesek és segítenek mindenben. Igaz suliba nem akartam járni. De mivel Aiden azt mondta, ha ők járnak én is. Igaz rögtön az első óra után a Banshee, azt hiszem Lydia, a terem előtt várt és kivonszolt a lacrosse pályára. Ahol az alfa, asszem Scott elmondta, hogy mindenki menjen haza, mert valamilyen Kate a suli körül járkál. A suliba gyalog jöttem, de haza szerencsére Niki vitt így kiderítettem, hogy Kate vérjaguár és Allison nagynénje volt vadász. Emellett lehet, hogy benne volt a keze a Hale falka halálában. Ez onnan tudom, hogy beleolvastam Niki gondolataiba. A nap folyamán személyesen is megismertem Kate-et, mivel rárontott a lakásra. De Niki sikeren kidobta. Az éjszaka történő beszélgetésünkkor is bele akartam olvasni a fejébe, de nem sikerült, mert felrohant a szobájába. Így én is elmentem lefeküdni. Reggel hatalmas csörömpölésre ébredtem. Így kimásztam az ágyból és lementem megnézni mi ez a hangzavar.

Niki szemszögéből

Reggel az ikrek veszekedésére ébredtem. Így kiszálltam az ágyból és bementem a fürdőbe elvégezni a teendőimet. Utána felvettem egy citromsárga bő pólót egy fekete miniszoknyával.

A hajamat pedig felcopfoztam és a végét befontam. Sminkelés után már le is mentem az étkezőbe reggelizni.

·     Jó reggelt mindenkinek! - fura suliba kell menni, de az én arcomról le sem lehet törölni az 1000 wattos mosolyt. Reggeli után a sulihoz mentem és persze Alexet is vittem. Kali reggel megkért, hogy amíg nincs, kocsija addig vigyem én az iskolába. A sulinál a lányok, Liam és Mason várt.

·     Szia, Niki! – Mondták a lányok és a nyakamba ugrottak.

·     Sziasztok!

·     És ki a srác? – mutatott Mason Alexre.

·     Alex az ikrek unokatesója.  – mondtam a már első nap kitalált sztorit. A bandánkból rajtam és Alexen kívül még az ikrek és a McCall falka tudta Alex valódi kilétét.

·     Akkor csá, Mason vagyok! A két csaj pedig Emili és Nina. A srác pedig Liam.

·     Sziasztok, Alex vagyok! – eddigre az ikrek is befutottak. Így mind együtt mentünk gazdaságtanra. Szerencsére ma semmiből nem tanultunk sokat mivel minden tanár Alexet kérdezgette, hogy honnan jött, milyen volt az előző iskolája és egyebek. Suli után lacrosse edzés volt. Mivel Masonon kívül az összes fiú játszott így mi is ott maradtunk nézőnek. Mivel tesi órán az edző azt mondta Alexnek, hogy kötelező ezért most már ő is játszik. Így már tényleg verhetetlen a csapatunk. A csapatban játszik hat vérfarkas egy mágus egy kanima. Jaj, el is felejtettem mondani ma megismertem a lacrose csapat volt kapitányát Jackson Whittemort a kanimát. Ő az a tipikus nagyképű srác. De azért jó fej.