Holdfogyatkozás 11.Fejezet Elveszett emlék

Sziasztok meghoztam a következő fejezetet. Bocsánat a most már szinte állandóvá vált késésekért. Nagyon igyekszem de rengeteg a tanulnivalóm ezért kevés időm van írni. Szóval Bocsi és jó olvasást. Ha valakinek van jó vagy rósz véleménye a bloggal kapcsolatosan az kérem ossza meg velem és megpróbálok javítani rajta. Szóval jöhet a hideg meleg a kommentekbe. Még egyszer jó olvasást.
                                                                            Puszi, Alli!

Holdfogyatkozás
11. Fejezet

Elveszett emlék

Gyorsan az alfa segítségére siettem. Megfogtam a Berserkert és át dobtam az egyik nagy üvegen. Addigra Scott is összeszedte magát és lerendezte a másikat. De eddigre Kate is visszamászott az épületbe. Mondtam McCall nak hogy keresse meg a fiukat, az enyém Kate. Nagy nehezen beleegyezet és elment, én pedig ismét nekiugrottam a jaguárnak. A fél szekrénysor összehorpadt, annyiszor vágtam már hozzá. Már szinte fel sem bír állni e miatt. De én hülye, egy percre félrenéztem és a liba hát persze, hogy már megint lelépett. Miután biztos vagyok benne, hogy nem jön vissza, elmentem megkeresni a fiúkat. Két perc után meg is lettek. Segítettem az alfának kitámogatni őket, mivel Kate-ék elég jól elbántak velük. Beültettük őket a kocsimba. Megbeszéltem Scottal hogy a dokinál talizunk. Úton Deatonhoz megismertem Isaacot. Deaton ellátta őket. Scott mondta, hogy menjek haza. Felajánlottam Liamnak, hogy hazaviszem, amit elfogadott.

·        Köszi hogy segítettél!- szólt utánam Scott, mikor már majdnem kiléptünk.

·        Nincs mit! Máskor is! De azért remélem, nem kell. – kiléptem az épületből, a szöszit pedig húztam magam után és beültettem a kocsimba, elindultam a házuk felé. Útközben irányított, mert halványlila gőzöm sem volt arról, hogy hol laki.  Mikor leparkoltam a házuk elé megszólalt…

·        Köszi hogy hazahoztál és a segítséget is! – olyan aranyos, amikor mosolyog.

·        Semmiség! Egy barátért bármit! Amúgy meg nézd a dolgok jó oldalát. Min két-három hétig nincs suli úgy szétvertük, hogy eltart egy kis ideig, amíg helyre hozzák. – úgy vigyorgok mind a tejbe tök. Utolsó mondatomat hallva kitört belőle a röhögés.

·        Hát, ja! Lyukas a fal, szétverték a szekrényeket, az oszlopok össze vannak rogyva. – mondata két röhögés közt.

·        Jól szétvertük az egyszer biztos. – most már én sem bírom ki röhögés nélkül.

·        Jó lenne látni a serif fejét, amikor meglátja!

·        Ja. Jó éjszakét!

·        Jó éjt. – mondta és megölelt. Megölelt? Egy pillanatra lesokkoltam, de amint magamhoz tértem visszaöleltem.

 De amint feleszmélt kiugrott a kocsimból és berohant a házukba. Így legalább nem látta, hogy hajtőig vörösödtem. Gyorsan elindultam haza. Amikor hazaértem közöltem a fiukkal, hogy még egy jó darabig nem lesz suli. Amit a tesóim nagy ujjongással fogadtak. Vacsi után felmentem a szobámba lezuhanyoztam. Felvettem a pizsim és felültem az erkélyajtó melletti ablak belső párkányára. Elővettem a rajztömbömet és a szénkészletem és elkezdem firkálgatni. Azt nem tudom, mit csak nézem, ahogy a kezem össze-vissza jár a papíron. Aki eddig nem tudta annak elmondom, nagy művészlélek vagyok. Igaz mostanában kevesebbet rajzolok mind az elmúlt 15-évben. De erre magyarázat is van. Az, hogy akkor rajzolok, amikor már mást nem lehet csinálni. Most meg inkább a barátaimmal lógok mind sem a szobámba üljek és rajzolgassak. Hisz most már vannak. Amíg ezen agyaltam kész is lett a képem, amin egy hatalmas fekete farkas volt.

 Mivel már későre járt, így elmentem lefeküdni. Álmomban újra a régi házunkban voltam a tűz napján. Hallottam, ahogy az ajtó bezáródik, és a tesóim elmennek suliba, látom az akkori énem. Mivel minden újrajátszódik, lemegyek a pincénkbe és ekkor hirtelen megjelenik anya és valamit nagyon magyaráz Peter bácsinak és így első ránézésre nagyon idegesek. Mi történhetett? Várjunk csak erre, hogy emlékezhetek, ha itt se voltam.

·        Peter ő nem lehet! Nem, ő nem! – mondta anya már vagy századszorra.

·         Sajnálom Talia de ő az! Szerintem nem rossz. Hisz ezerévente csak egy születik!

·         Tudom, de akkor is mért ő. Tudom, hogy örülnöm kellene, hogy az egyik gyerekem mágus farkas. De mért pont ő mért…- és megszakadt az álom mivel az én drága egyetlen fogadott bátyuskám feltekerte a hifijét ezzel visszarántva engem az álomvilágból a valóságba. De jó nagy baromságot álmodtam nincs is olyan, hogy mágus farkas csak a sok pörgés ütődik így ki rajtam. De most megyek és kinyírom Aident mert reggel öt órakor üvölt nála a zene. Felvettem a fekete rövidgatyából és trikóból álló pizsimre egy inget és átbaktattam a bátyámhoz, hogy halkítsa le.

·         Aiden! Halkítsd, már le valaki aludni akar. – üvölthetek én, mert az én drága egyetlen bátyuskám szerintetek meghalja? Hát persze hogy nem. – Aiden! Halkítsd le! – és ekkor különös dolog történt a magnó lehalkította magát! Mi van? Ezt meg hogyan?

·        Niki! Ezt meg hogy csináltad?

·        Nem én voltam. Nem vagyok varázsló. – mentegetőztem.

·        De ha nem te, akkor mégis ki? – nézett rám értetlen szemmel Aid. Aztán visszamentem a szobámba lezuhanyoztam. Felvettem egy farmer rövidnadrágot, egy fekete pólót és egy farmeringet és egy szürke converst. Felcopfoztam a hajam-sminkeltem és lementem reggelizni. Reggeli után egyenesen a kávéházhoz mentem, amit megbeszéltünk a lányokkal. Amikor bementem, leültem egy üres asztalhoz. Rá két percre megjöttek a lányok. Ittunk egy kávét. Elindultunk a pláza felé, ahol körülbelül az összes boltba bementünk és vettünk is valamit.

·        Sziasztok! – jött egyszer csak mellénk Lydia és Allison.

·        Oh, sziasztok! – köszöntünk vissza. Ezután Lydiáék is velünk voltak. Vásároltunk, moziztunk, kajáltunk és jól éreztük magunkat. Miután hazavittem Emit és Ninát én is hazamentem. Vacsoránál Kali mondta, hogy Scott-ék holnap jönnek a már régen beígért látogatásra. Ennek most örülök is, meg nem is, mivel az azt jelenti, hogy Liam is jön. Ami a testvéreim miatt gáz lesz, nagyon gáz. Miután kiszörnyülködtem magam felmentem lezuhanyozni. Miután felvetem a pizsim fáradtan dőltem be az ágyamba és szinte rögtön el is aludtam. Álmomban egy meseszép tengerparton voltam. El kellet telni néhány percnek, hogy megismerjem. Ez a családunk nyaralója Hawain. Utoljára három éves koromban voltam itt. Elindultam a házunk felé. A ház előtt állva nagy kiabálásra és csapkodásra leszek figyelmes, így besietek. Az épületben anya egy k.b. az akkori énemmel egyidős vagy néhány évvel idősebb fiú és persze a kicsi én voltak.

·        Nikolett had mutassam be neked Alexet. Ő egy nagyon erős mágus. –mutatta be anya a kisfiút az akkori énemnek. Ebbe az egészbe csak egy nagyon furcsa dolog van az, hogy én erre egyáltalán nem emlékszem. Habár ez is lehetséges mivel anya sportot űzött abból, hogy kitörölje azokat az emlékeket, amiket feleslegesnek ítélt vagy jobbnak látta, ha nem tudunk róluk.

·        Szia, Alex! – hu, hogy az akkori énem hogy lehetett kedves.

·        Szia, Nikolett! – köszönt a srác és hozzáteszem, ha valaki most Nikolettnek hív, az megkeserüli.

·        Csak simán Niki! – már akkor sem bírtam, ha így hívtak, amikor kicsi voltam.

·        Rendben, Niki, ezt megjegyzem. Amúgy lehet egy kérdésem? – közben anya kislisszolt és egyedül hagyta őket.

·        Hát persze!

·        Tényleg a családotokban van a mágus farkas? – mi van. Már megint ez a mágus farkas izé, mi lehet ez, vagy inkább ki?

·        Nem tudom, miről beszélsz a mágus farkas csak egy legenda. – de jó, az akkori énem többe tud, mint a mostani.

·        Oké akkor vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit. – mondta és egyszer csak minden elsötétedett. De mikor újra láttam már nem a nyaralóban voltam, hanem egy középkori kastélyban. Elindultam az egyik irányba, ami levitt a katakombákba. Megéreztem a vér fémes izét és a szag irányában megláttam egy kikötözött vérfarkast. Nem lehet idősebb mit én most. Hosszú szőke haja és fekete szeme volt és korbéli ruhákat viselt. Egyszer csak megjelent egy fekete kapucnis ember egy őrrel.

·        Freyen Hale ütött az órád. Mivel se farkas sem pedig mágus nem vagy ezért az ítéleted halál. –mondta a kapucnis, az őr pedig kicipelte Freyent, aki az ősöm. De még mielőtt elvihették volna a kapucnis újra megszólalt. – Ne hidd, hogy ezzel megmentetted a fattyú lányod mivel amint megtaláljuk, megy ő is utánad.

·                             Sosem találjátok meg a lányom! És ezen túl minden ezredik évben születni fog egy leánygyermek, aki vérfarkas és hatalmas boszorkány is egyben. Akárhogy is próbáljátok kiirtani a vérvonalam, mindig is lesz egy Hale, aki az igaságért harcol majd. –mondta majd az álom megszakadt én pedig verejtéktől csapzottan ültem fel az ágyban. Így ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő órára, ami 5:00 mutatott. Így inkább kimásztam az ágyikómból és bementem a fürdőmbe. Miután elvégeztem a teendőim felvettem egy fekete rövidnadrágot, egy fekete pólót, egy fehér farmeringet meg egy fehér tornacipőt és felcopfoztam a hajam. Mivel még csak 5:30 volt előkotortam az éjjeli szekrényem aljából az ipod-om és nekiálltam zenét hallgatni. Olyan fél hét körül lementem reggelizni. Most nem vonultam el a szobámba, mint ahogy mostanában szoktam, hanem az ikrekkel ökörködtem addig, míg meg nem szólalt a csengő. Gyorsan odarohantam és kinyitottam. Az ajtó túloldalán Scott és Stiles volt, így gyorsan beinvitáltam őket a nappaliba. A fiúk mondták, hogy a többiek is mindjárt itt lesznek. Ami így is lett két percen belül már majdnem mindenki itt volt kivéve Kira. Mikkor újra csengettek megint rohantam, de az ajtó mögött egy ismerős idegen áll. Ő szólalt meg előbb…

·        Szia, Niki! – mondta.

·        Alex?