Holdfogyatkozás 8.Fejezet Egy átlagos nap

Holdfogyatkozás

8.Fejezet

Egy átlagos nap

Reggel az órám csörgése ébresztett. Átvánszorogtam a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet. Felvetem egy fekete csőnadrágot, szürke inget, fekete mell alá érő bőrdzsekit és szürke converst. Sminkeltem és felcopfoztam a hajam. Reggeli után még megkaptuk Aidennel hogy utolsó óra után rögtön haza kel jönnünk. Mivel még ezen kívül minimum egy hétig biztos a szobafogság. Eligazítás után bepattantam a kocsimba és irány a suli. Mikor kiszálltam a kormány mögül Em és Nina már rohant is hozzám.

·        Szia, Niki! – köszöntek szinkronban.

·        Sziasztok! – de tök jó hogy végre vannak barátaim. Mivel Mistik Falls-ba egy sem volt. Hirtelen a semmiből termet mellettünk Liam és Mason. 

·        Sziasztok! – köszöntek a fiuk.

·        Hello! – Liam most is annyira helyes.

·        Lányok jöttök az esti meccsre? Igazából edző meccs lesz a Dewerford előkészítő ellen! – Mason még mindig menyit bír beszélni.

·        Aha! Természetesen ki nem hagynánk! – bólogatott fejvesztve a két barátnőm.

·        Niki! Te is jössz? – kérdezi Liam. Én megráztam a fejem.

·        Miért? – kérdezte rögtön.

·        Péntek este a buliból két és fél órás csúszással értem haza. Ezért két hét szobafogságot kaptam. – ez olyan gáz. Várjunk csak Aiden is szobafogságban van, ha őt elengedik talán engem is. – Fiúk Aiden játszik a meccsen?

·        Igen! Mért? – hát most a bátyámat is beégetem.

·        Mert ha ő mehet, én is! – ekkor Liam arrébb rángatott. Mikor már biztos volt, hogy nem hallanak meg szólalt…

·        Te tényleg olyan vagy, mint Scott meg én? – Scott elmondta nekik.

·        Igen – ezt az egy szót olyan nehéz kimondani.

·        Akkor igaz, hogy te Derek Hale húga vagy? – szóval mindent elmondtak nekik.

·        Mivel a nevem Niki Hale!

·        Tényleg. – aszem sikerült össze zavarnom. Mivel össze visszahebeg, habog.

·        Ja!

·        Oh, tényleg, Scott üzeni, hogy a pályánál vár téged és a tesóidat. De ők már ott vannak. – azzal, ahogy kimondta én elindultam a megnevezett, hely felé. De mikor a pályához értem elszállt az a nagy magabiztosságom és egyre lassabban közeledtem a pályán összegyűlt kis csapat felé. Név szerint: Kira Yukimura, Malia Tate, Lydia Martin, Allison Argent, Isaac Lahey, Stiles Stilinski és az alfa Scott McCall. Emellett az ikrekhez is eljutott a találkakérés. Mivel Aid elégé fura képet vágott ebből gondolom, hogy Eth rángatta ide. Mosolyt erőltetek az arcomra és eléjük lépek.

·        Sziasztok! – na, jó ilyen béna nem lehetek, hogy elcsuklik a hangom egy szó kiejtésénél.

·        Szia! Scott vagyok! – nyújtott kezet az alfa.

·        Niki! – fogadom el a felém nyújtott kezet.

·        Szóval te vagy Derek húga! – szólal meg egy hang Scott háta mögül. A hang tulaja nem más, mint Stiles.

·        Igen! – most komolyan emberek! Niki Hale-nek hívnak hát persze, hogy a húga vagyok. – Legalábbis az egyik! – a mondatom elérte célját, a beszóló fiúnak kikerekedek a szemei.   

·        Van több húga is? – veszi át a szót a ledöbbent fiútól Allison.

·        Yes! Lora és Cora! Miért nem mondta? – az egyöntetű fejrázásból jöttem rá, hogy olyan dolgot árultam el, amit nem kellet volna. Emiatt olyan fehér lettem, mint a hó.

·        Nem mondta, de nem baj, hisz most már tudjuk. Ahogy azt is, hogy Derek mért tűnik el napokra! – Scott kedves, pedig hogy féltem ettől a beszélgetéstől. De ekkor meghallottuk az órát jelző csengőt. McCall intet, hogy menjek órára ezért az épület felé vettem az irányt, azon belül is a matekterembe és azon belül Liam mellé. Körülbelül az óra közepén megszólalt Liam!

·        Mi történt?

·        Mikor? – egy kicsit bővebben is kifejezhetné magát!

·        Reggel! Mit akart Scott?

·        Beszélni! – vajon ő mire gondolt?

·        Bővebben?

·        Nincs bővebben, mert még nem fejezte be! Igazából el se kezdte. – gondolkodtam el hangosan.

·        Aha! Ha mond valami érdekeset, elmondod? – úgy látszik, már megint furdalja az oldalát a kíváncsiság.

·        Jó, legyen! – és ekkor egy krétadarab ütődött a fejemnek.

·        Niki! Lennél szíves az óra hátralévő részében átülni Mason mellé? – sipákolta a tanárnő tettetett kedvességgel. Mivel nem mozdultam meg, újra kezdte. – Nem kérésvolt Ms. Hale, hanem parancs! Szóval azonnal üljön át Mason mellé. – összeszedtem a cuccaimat és átbaktattam Mason mellé.

·        Hali! – fancsali képet vágva ülök le Liam legjobb haverja mellé.

·        Szia! – mosolyog rám. Én is megpróbálok valami mosolyszerű arckifejezést felvenni, de szerintem inkább vicsorgásnak tűnt. Hála az égnek a következő órám Kémia és mindent kipanaszkodhatok a bátyámnak. Az óra hátralévő felében a perceket számoltam. Az óra végét jelző csengő mentett meg. Felpattantam és én voltam az első, aki elhagyta a termet.

·        Hali Eth! – köszöntem a Kémia terem előtt szobrozó bátyámat.

·        Hali! – valami történhetett, hogy ilyen fancsali képet vág.

·        Mi történt? – lehet, hogy nagy baj van.

·        Semmi! Csak nem bízom ebben a McCall-ban, sem pedig a falkájában. – aha, szóval ez a baja.

·        Nyugi! Szerintem nem veszélyesek, vagyis ránk nézve nem! Derek elmondta nektek, hogy Scott mit mondott a bétájának. Amikor azt mondta, gyilkost csinált belőle! –erre a bátyám a fejét rázta ezzel jelezve, hogy nem tudja, - Ragadozók vagyunk, de nem kell gyilkossá válnunk! – és ekkor megszólalt a csengő jelezve, hogy nekünk már rég a terembe kéne lennünk. Így gyorsan berohantunk a terembe és levágódtunk a helyünkre.

·        Kidobassam megint magunkat? – haha, látom Eth formában van.

·        Látom formában vagy Bátyó! – van jó is abban, ha az embernek vele egyidős bátya van. Mármint az én esetemben fogadott bátya.

·        Szia, Niki! –ugrott a nyakamba Em.

·        Szia! – öleltem vissza.

·        Neked is, szia, Emili! –szolt be a bátyám Em-nek. Én pedig fejbe vágtam a drága jó bátyámat.

·        Oh, szia Ethan! –zavarodott meg a barátnőm. – Ugye te vagy Ethan.

·        Igen! Én vagyok Ethan. De nyugodtan hívj csak Eth-nek.

·        Oké! Akkor ezt meg jegyzem. –Innen megkülönböztethetőek az ikrek Eth kedves Aid pedig bunkó, igaz csak azzal, akit nem bír.

·        Gyerekek! Leülni! Emili a helyedre! – jött be Mis. Martin. Ő Lydia anyukája. Ezen a Kémián Eth nem dobatott ki minket. Óra után mentem az ebédlőbe. Már megszokásból ültem le Liam-ék asztalához, én is, az ikrek is, Em és Nina is.

·        Na, akkor jössz a meccsre Niki? – ült le Mason.

·        Igen! Természetesen, ki nem hagynám! – ebéd előtt felhívtam Kalit, aki megengedte. Jupi.

·        Kell is a szurkolás mivel a Dewerford is állami jelölt. Igaz ez csak edző meccs lesz.

• Oké! Ott leszek. – Mondtam. Még volt öt uncsi órám. Ezután elindultam haza átöltözni. Emmel és Ninával megbeszéltük, hogy 19:30-kor a suli előtt talizunk.