Holdfogyatkozás 10.Fejezet Egy átlagos nap plusz egy vérjaguár

Sziasztok meghoztam a következő fejezetet remélem tetszik majd. Annyiban változik a részek felrakása hogy heti egy részt hozok és amikor elkészül rögtön felrakom. Mivel mostanában állandóan csúsznak a részek azért bocs. Megpróbálom majd olyan péntek szombatra időzíteni de nagyon kevés az időm. Szóval bocsi az állandó csuszásokért. De nem is húzom tovább az időt jó olvasást. 
Puszi Alli         

Holdfogyatkozás

10.Fejezet

Egy átlagos nap plusz egy vérjaguár

 „Amint megfordultam megláttam magam előtt a két Berserkert. Mivel tudom, hogy egy ereje körülbelül hat alfáéval ér fel. Ezért amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem rohanni a kocsim felé. Már majdnem elértem a kocsiajtót mikor valami megragadott és egy közeli oszlopnak vágott.”

Ahogy megpróbáltam felkelni, az a valami az iskolafalnak vágott. Hallottam, ahogy a bordáim megrepednek. Felkelek és szembeállok a támadómmal vagyis Kate tel. A szemem sárgába váltott és a karmaim kinőttek. Nekirontottam a vérjaguárnak. Mivel kisebb vagyok így gyorsabb is és sikeresen úgy a suli falnak vágtam, hogy az berepedt. Ahogy próbált felkelni az egyik oszlop hoz vágtam, úgy hogy egy hatalmas darab letört belőle. Ekkor hirtelen Liam vágódott mellettem a falba utána pedig Eth. Amikor újra Katere fordítom a figyelmem addigra eltűnt, ahogy a két Berserker is. Segítettem felkelni a fiuknak.

·        Jól vagytok? – kérdezte Scott már vagy századszor. Már fél órája kérdezget minket. Felhívta Dereket, hogy jöjjön ide. Azt mondta fél óra szóval még negyed óra van.

·        Igen! – feleltük kórusban. Már nagyon kezdett az agyunkra menni az aggodalommal.

·        Scott ne aggódj már! – szólok rá az alfára már vagy századszor.

·        Jó! Jó, tudom. De akkor is megtámadtak titeket. Ezt komolyan kell venni. Jobban is megsérülhettetek volna. –aggódott tovább. Most már kezdem érteni mért ő lett az igaz alfa. Hisz ilyenkor a tisztaszívű Béta kiérdemli az alfák erejét.

·        Nyugi! Nincs, semmi bajunk nem kell ennyire aggódni!- már Ethnek sincs sok türelme. Ezt tudni lehet az egyre jobban vörösödő fejéből.

·        Dr. Daeaton nincs kedve beadni Scottnak egy adag nyugtatót?! – ja, időközbe Scotték elhoztak minket az állatorvoshoz! Mármint az doki szabadidejében farkas doki. Plusz ő volt anya küldöttje.

·        Niki!- vág fejbe Ethan mire belőlem kitör egy röhögő görcs. A fogadott tesóm csak a fejét rázza, ahogy a doki is. A többiek pedig nagy szemmel néznek rám, de én nem tudok megszólani a röhögéstől. –Niki viselkedj vagy…

·        Vagy mi? – kérdeztem mikor végre abbahagytam a nevetést.

·        Semmi.

·        Mint az ovisok esküszöm. – jön be az ajtón Derek.

·        Szia! – köszönt az összes jelenlevő egyszerre.

·        Sziasztok! Niki menjetek haza! Most! – mondta a bátyám az utolsó szót már majdnem kiabálta.

·        Oké! Sziasztok! Akkor holnap a suliban! – mondtam és beültem a kocsimba Eth el és elindultunk haza. Lelkileg felkészítettem magam a lecseszésre. Amikor beértünk az utcába furcsa mód Aiden csak akkor parkolt le. Pedig már vagy két órája itthon kéne lennie.

·        Sziasztok! Gyertek már! Így is tuti kikapunk, nem kéne, még többet késni- mondta a bátyám egyre türelmetlenebbül.

·        Oké! Oké, megyünk már. Ne hisztizz, Aiden. – erre a bátyám feje egyre jobban vörösödik így inkább gyorsan beslisszoltam a lakásba. Ahogy elkezdtem felfelé. Az emeleten elköszöntem a fiuktól és bementem a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam felvettem a pizsim és eltettem magam holnapra.

Reggel arra ébredtem, hogy valami félőrült az ágyamra ugrik. Emiatt olyan gyorsan felültem, hogy a ” támadóm” a földön landolt.

·        Niki! –kiabált rám Car, mivel ő velem ellentétben a földön landolt.

·        Jó reggelt! Amúgy mit csinálsz a szobámban?

·        Csak gondoltam felkeltelek és közlöm a jó hírt!

·        És mi a jó hír?

·        Az hogy Aident felhívta az egyik haverja és közölte vele, hogy ma nincs suli. Mert tegnap valakik betörtek a suliba és a fél suli romokban van. Ezért a hét további részébe nincs suli. Ja, meg Kali feloldotta a szobafogságotokat. Meg a héten jön, hoznák Scott és falkája. Szóval örülsz? – újságolta a nővérem levegővétel nélkül.

·        Hogy mi van! Hát persze hogy őrülök! –mondtam és elkezdtem ugrálni az ágyon.

·        Ja és Kali üzeni, hogy két perced van leérni, reggelizni. – gyorsan beviharoztam a fürdőbe elvégeztem a teendőimet. Felvetem egy sima csőfarmert, egy fehér pólót és egy rózsaszín fehér kockás inget. Felcopfoztam a hajam és már mentem is le.

·        Jó reggelt! –ültem le a helyemre. Nekiálltunk a reggelinek közben Kali közölte, hogy feloldja a szobafogságot. Jupi. Utána felmentem a szobámba, mert Emili írt, hogy menjek fel skype-ra. Felmentem bekapcsoltam gépem és hívtam Emit és Ninát.

·        Sziasztok! –integettem, mikor mindenki felvette.

·        Lányok mit szóltok ahhoz, hogy néhány vandál szétverte a sulit? – kérdezte Nina.

·        Hogy tök jó!

·        Száz százalékosan egyetértek Nikivel.

·        Úgy szint!- hallottam meg a feleltet az ajtónak támaszkodó Aidentől. Csak egy kérdésem lenne, a bátyám mikor jött be.

·        Te meg mit csinálsz itt?- néztem rá zavartan mivel halványlila gőzöm sincs róla hogy mikor jött be.

·        Szia, hugi, sziasztok, én most mentem. –mondta kikerülve a válaszadást és kislisszolt.

Ez után a csajokkal még rengeteget dumálunk és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk vásárolni. Meg azt hogy tök furi (számukra) hogy Scott és bandája szóba áll velem és amióta velem lógnak az óta velük is és ráadás kedvesek. Ezen én magamba nagyot röhögtem mivel sose hittem volna, hogy az érkezésünk ily módú változást hoz majd a városra. Hogy Scott és falkája barátként tekint rám és a családomra. De ez jó, hisz ez volt minden vágyam és teljesült. Ebben a gondolatmenetben a mobilom csörgése zavart meg. Gyorsan elköszöntem a lányoktól. Előkotortam a mobilom hogy meg nézem, ki keres. Ez a személy nem volt más, mint Liam.

·          Szia Liam mizu?- köszöntem.

·          Szia, el tudnál jönni a sulihoz? Van egy kis baj.

·          Mi történt?

·          Scott azt mondta, hogy Isaacal menyünk el körülnézni. De Kate megtámadott minket. Sikerült eltűnni előlük, de meg fognak találni, kéne a segítség, de Scott nem veszi fel. Kérlek… - és megszakadt a vonal.

·          Liam! Liam!- felvettem a kabátom és egy szürke tornacsukát. Felvetem a kocsi kulcsot és irány a suli. Amikor leparkoltam halottam egy üvöltést. Liam. Rohami kezdtem a hang irányába. De ” valaki” hátrarántott és az oszlopokhoz vágott.

·          Kate!!- üvöltöttem támadom nevét teli torokból. A szemem sárgába váltott karmaim pedig kinőttek.

·          Mi van, kiskutyus azt hiszed képes vagy legyőzni? A tegnapi incidens csak véletlen volt most nem tudsz legyőzni. – mondta a jaguár félig már üvöltve.

·          Oh, tényleg akkor ne a szád legyen nagy, hanem harcolj természetfelettihez méltón.

             

          Mondtam és nekiugrottam. Jó párszor falhoz vágott akárcsak én őt. Míg végül meg nem jelent a két Berserker és úgy falhoz vágtak, hogy az át szakadt így most már az iskolaépületben voltam. Felpattantam leporoltam magam és újra nekirontottam. Sikerült mindkét Berserkert falhoz vágnom, de még mindig ott volt Kate. De ekkor Kate repült. Megláttam Scottot. De az egyik Berserker őt is falhoz vágta.