Holdfogyatkozás 5.Fejezet Megérzés

Sziasztok meghoztam az ötödik fejezetet. remélem tetszeni fog. Léci komizzatok jöhet hideg meleg. Kellemes augusztus 20 mindenkinek és Jó olvasást!!!!!
                                                                                   Alli  


Holdfogyatkozás

5.Fejezet

Megérzés

Egész éjjel nem aludtam jól. Mindig visszakúsztak a bátyám szavai a fejembe. Vadásznak ránk! Ez a mondat még mindig cseng a fülemben. Mért velünk történik ez? Miért? Azért jöttünk vissza Bachon Hills-be, hogy új életet kezdjünk. Ez várt ránk? Ez a sorsunk? Örökké a hátunk mögé kel nézünk, és attól rettegni, hogy mikor akarnak megölni. Ezekből a gondolatokból az órám csörgése hozott vissza. De jó! Ki kell majd magyaráznom a lányoknak, hogy hova siettem annyira. Lassan kikecmeregtem az ágyból. Kiválasztottam milyen ruhát veszek fel! A választáson egy lila trikóra, fekete csőnadrágra, mell alá érő bőrdzsekire és egy lila tornacsukára esett. Utána lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, felcopfoztam a hajam és sminkeltem. Aztán lementem reggelizni. Reggeli után felkaptam a táskámat, beültem a kocsimba és elindultam az iskolába. Oda úton nem történt semmi említésre méltó.  Amikor odaértem bementem az épületbe betettem a táskámat a szekrénybe és indíts a kémiaterem. Helyet foglaltam Eth mellet, és elkezdődött az óra. Egyszer csak Ethan megszólat…

·        Niki! Ugye tudod, hogy ma van telihold? – kérdezte, mire nekem kikerekedtek a szemeim. Baszki! Elfelejtettem a teliholdat.

·        Ne baszki! Ez totál kiment a fejemből! – elfelejteni a teliholdat erre is csak én vagyok képes.

·        El felejtetted? – kérdezte egy kicsit hangosabban a kelleténél, így a teremben mindenki ránk figyelt. Én elkezdtem bőszen jegyzetelni, mint egy mintadiák. Ethan pedig követte a példámat. De mindez hiába Ms. Martin kiküldött minket óráról. Amikor a kiléptünk a teremből én véletlenül fejbe vágtam Ethet, pedig egy fejel nagyobb, mint én.

·        Ezt meg mért kaptam? – nézet rám sértődötten.

·        Mert nem tudsz csendben hitetlenkedni azon, hogy a mai teliholdat elfelejtettem. – mondtam neki kioktató hangsúllyal. Hogy én néha milyen hárpia tudok lenni, ilyenkor sajnálom a testvéreimet.

·        Bocs, de elfelejteni a teliholdat! – el se hiszem, hogy nem tud úgy beszélni, hogy abba ne zengjen bele a fél iskola. Kicsengetésig elmentem a szekrényemhez és kivettem a matek cuccom. Elindultam a terem felé. Már voltak néhányan a teremben, amikor megérkeztem. Utána leültem a helyemre. Liamot nem vártam, mivel tegnap eltört a lába az edzésen. Ebben a gondolatban az szakított meg, hogy valaki levágódott a mellettem lévő székre. Már épp le akartam üvölteni a fejét hogy ez a hely foglalt, de előtte vettem szerencsére egy mély levegőt és megéreztem, hogy Liam az.

·        Szia! – köszönt

·        Ssszia! – mondtam az első hangot a meglepődéstől kissé elhúztam. De ez után vettem még egy mély levegőt és kiszúrtam, hogy valami változott a szagában. Vérfarkas lett!

·        Milyen volt az edzés? – kérdezte. De a válaszomat meg se várva fojtatta. – Ja, amúgy kösz hogy eljöttél! Kár hogy ismét McCall lesz a kapitány.

·        Jó volt az edzés! De esküszöm, hogy eddig azt hittem eltört a lábad! De szerencsére tévedtem! – hadartam neki le mindent gyorsan egy levegővel.

·        Levegőt nem is szoktál venni beszéd közben? – kérdezte, mire mindketten hangosan felnevettünk.

·        Lehetne egy kérdésem? Ki az a McCall? – kérdeztem tőle mikor abbahagytuk a röhögést.

·        Scott McCall! Egy harmadikas srác! Ő az, aki tegnap fellökött az edzésen. – magyarázta. – Másodikos kora óta ő a lacrosse csapat kapitánya. Előtte pedig végig kispadon ült, aztán valami változott, nyomikból nagymenők lettek egy szemeszter alatt. Béna lacrossosból a legjobb lett. Ő amolyan lacrosse legenda a suliban. – magyarázta el nekem ki is ez a srác. Meg se lepődtem, hisz ő alfa mért ne ő lenne a kapitány.

·        Köszi! – köszöntem meg neki a gyorstalpalót az alfáról.

·        Nincs mit! – mondta. Ekkor bejött a tanárnő.

·        Gyerekek csendet kérek, kezdeném az órát. – mondta. Mire mi is abba hagytuk a beszélgetést. Óra végéjig csendben ültem és jegyzeteltem, ami nálam nagy szó. Amikor felcsendült az óra végét jelző csengő én gyorsan felpattantam, hogy előszedem a szekrényem mélyéről a gazdaságtan cuccom. De valaki visszarántott a székemre. Gyilkos pillantást lövelltem ezért Liamra, mert csak úgy visszarántott.

·        Mi lesz a következő órád? – kérdezte.

·        Gazdaságtan asszem! – válaszoltam meg a kérdését.

·        Nekem is. Nincs kedved velem tartani? – kérdezte mire én csak bólintótam. Amikor a terem elé értünk jutott eszembe, hogy ez rossz ötlet volt, mivel Aidenek is gazdaságtana lesz. Amikor beléptünk pont szembetaláltam magam a bátyámmal.

·        Szia Nix! – köszönt.

·        Hali Aid! Mizu? – kérdeztem és úgy helyezkedtem, hogy balhé esetén kettőjük közé tudjak ugrani.

·        Semmi említésre méltó! És nálad? – kérdezte.

·        Eth miatt mind kettőnket kizavartak kémiáról! – meséltem el neki a kémián történteket. Ő közelebb lépet Liam hoz.

·        Aiden vagyok. – mutatkozott be neki és kezet nyújtott.

·        Liam. – mutatkozott be Liam is és elfogadta a felé nyújtott kezet. Ekkor szerencsére bejött a tanár, aki egyben a lacrosse csapat edzője, is mint időközben megtudtam.

·        Minden ki üljön le! – kiabált rá az osztályra és belefújt a sípjába. Én Liam mellé ültem. A tanóra közepe lehetett mikor hirtelen megszólat. 

·        Ő a pasid? – kérdezte, mire elhagyta a számat egy halk kacaj. Erre kérdőn nézett rám.

·        A bátyám! – mondtam mire a szemében látszott valami meg könnyebbülés.

·         És ki az az Eth? – kérdezte és mintha féltékenységet halottam volna a hangjában.

·        Ethan, Aiden ikertesója úgy szint a bátyám! – adtam meg a feleletet a kérdéseire.

·        De hogy lehetnek veled egyidősek? – nagyon fúrhatja a kíváncsiság az oldalát.

·        Úgy hogy ők a nevelőszüleim gyerekei. – mondtam, de sejtettem, hogy az óra hátralévő részében a családom lesz a téma.

·        Vannak még testvéreid? – kérdezte.

·        Vérszerin három is!

·        Ti ketten! Az enyelgést lehetne óra utánra! – mondta a tanár és belefújt a sípjába, amitől beszakadt a dobhártyám. Ezután éreztem magamon Aiden tekintetét. Mire én csak megráztam a fejem és kicsengetésig mintadiákként jegyzeteltem.

·        Ebédelsz velünk? – kérdezte Liam kifele menet a teremből.

·        Aha! Csak berakom a cuccom a szekrényembe! – mondtam majd elmentem a szekrényemhez. A kajáldában pedig leültem Liamékhoz. Most ült ott egy lány is.

·        Sziasztok! – köszöntem nekik.

·         Szia! – köszönt Liam.

·        Hali! – köszönt Mason.

·        Hello! – köszönt Gerett

·        Szia! – köszönt a lány is. Én pedig leültem.

·        Niki ő Violett! Violett ő Niki! – mutatott be minket egymásnak Mason. Ekkor Eth és Aid leült mellénk.

·        Sziasztok! – köszöntek.

·        Sziasztok! - köszöntek vissza a többiek.

·        Hali! – vágtam oda hanyagul a testvéreimnek.

·        Ti kik vagytok? – kérdezte Gerett.

·        A testvéreim. – felettem az ikrek előtt. – Ő Ethan és Aiden. – mutattam be az ikreket. – Ethan, Aiden ők pedig Gerett, Mason, Violett és Liam. – most, hogy mindenki tudja, hogy ki kicsoda belekortyoltam a Fantámba. Ebéd után még volt négy elképesztően unalmas órám. De már egyikőjükkel sem volt közös órám szerencsére. Utolsó óra után bedobtam a cuccaimat a táskámba és elindultam kifelé az iskolából. Beültem a kocsimba. Épp beídítotam volna a kocsim, amikor éreztem, hogy jött egy üzenetem. Gyorsan megnéztem hátha fontos.  Az üzenetben ez ált…

Buli lesz Lydia Martin tóparti házában!

 Gyere el, ha tudsz! Mason.