Holdfogyatkozás 4.Fejezet A meccs

Sziasztok meghoztam a 4. fejezetet. Remélem tetszeni fog. A jövő heti rész lehet hogy kéni fog mert nem leszek gépközelbe de azért megpróbálom időben hozni. Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!!!!
                                                                          Alli



Holdfogyatkozás

4.Fejezet

A meccs

Az Aidennel történő beszélgetésem után elindultam a lacrosse pálya felé. Ekkor egy vörös hajú lány termett mellettem.  K.b. Egy magas velem, vörös haja loknikban omlott a vállára, frufruja kissé a szemébe lógott és e mellé nagy barna szemek társultak. Fekete csőnadrágot viselt, fehér hosszított felsővel.

• -         Szia! – köszönt.
• -         Szia! - köszöntem vissza a vörösnek.
• -         A nevem Emili! Téged hogy hívnak? – kérdezte.
• -         Niki! – mondtam neki.
• -         Hova mész? – kérdezte
• -         A lacrosse pályára! – mondtam neki
• -         Ugye tudod, hogy a pálya az ellenkező irányban van? - kérdezte
• -         Hogy mi van? – Kérdeztem szembefordulva vele- asszem rosszak az emlékeim.
• -         A pálya az ellenkező irányba van! – Mondta és abba az irányba mutatott, amerre az edzés helyszíne van.
• -         Hupsz, asszem eltévedtem! – jelentettem ki.
• -         Gyere, én és Nina is oda megyünk! – Mondta és a mellettünk álló szőke hajú lányra mutatott. Akit eddig észre se vettem.
• -         Szia! Nina vagyok! - köszönt.
• -         Szia! Niki! – köszöntem neki is és bemutatkoztam.
• -         Új vagy a városban? – kérdezte Emili.
• -         Régi-új – feleltem.
• -         Laktál már itt? – kérdezték szinkronban miközben elindultunk.
• -         Igen! Még kiskoromban! – felettem.
• -         Van testvéred? – kérdezte Emili
• -         Van! – hangzott a rövid felelet. – Vérszerit három! Meg a nevelőszüleimnél még kettő!
• -         Nevelőszülőknél? - kérdezték.
• -         Igen! – mondtam,
• -         Hogy hívják őket? – kérdezte Nina.
• -         A vérszerinti, bátyámat Dereknek, az idősebb nővéremet Laurának, a kisebbet Corának! A nevelőszülőknél lévő ikerpár pedig Aiden és Ethan. – feleltem. – És nektek? – kérdeztem.
• -         Nekem nincs! – mondta Nina
• -         Nekem van egy nővérem, Rosi! – mondta Emili. Közben odaértünk a pályára és leültünk a lelátóra. Egyszer csak Ethan jelent meg mellettem.
• -         Szia Nix! – köszönt. – Bocs én tényleg nem akartam elmondani Aidenek!
• -         Szia! Eth! Hogy mit csináltál? Mért kellett rám szabadítanod? – kérdeztem kisé kiborulva.
• -         Bocsi kiszedte belőlem! – Mondta bűnbánó szemeivel rám nézve.
• -         Jó, ezt majd otthon megvitatjuk! Most indíts a pályára és ajánlom, hogy bekerülj a csapatba! -  Mondtam neki és bátorítóan rá mosolyogtam.
• -         Köszi, a szurkolást! – mondta és leugrott a lelátóról.
• -         Ki ez a srác? Irtó jól néz ki! – áradozott Emili. Így belegondolva Eth tényleg jól néz ki.
• -         Eth! – feleltem.
• -         És az ki? – kérdezte.
• -         A bátyám Ethan! – mondtam.
• -         Ja, ő az! Van valakije? – kérdezte Emili.
• -         Igen ő az! De van egy rossz hírem! – mondtam, mire Emili érdeklődő tekintettel nézet rám.
• -         És mi lenne az! – kérdezte. Közelebb hajoltam hozzá hogy ne sokan halják meg a kijelentésem.
• -         Meleg! – erre az egy szóra kikerekedtek a szemei.
• -         De az iker tesója Aiden szingli! – mondtam mire Nina felnevetett. Ez után az edzést kezdtük el nézni és Emili minden srácról elmondta a véleményét. Egyszer csak megláttam a pályán az alfát, Scottot most ő és egy másik srác álltak a kapu elé védeni. Nem kellett rá néznem, de tudtam, hogy a szeme vörösben izzik. Mindenkit le tudtak „tudott” állítani. Most Liamon volt a sor, hogy ellenük menjen. Nagy meglepetésemre sikerült kijátszania az alfát. Ekkor egy lány felszólalt…
• -         10 dolcsit Scottra és Stileszre! – mondta mire az edző visszaküldte Liamot. Amikor visszament már nem sikerült neki és halottam, ahogy eltörik a csontja. Az edző azt mondta fussanak néhány kört és Scottékal az orvosiba vitette Liamot.  A lányok össze vissza, dumáltak mindent, én pedig próbáltam kihallgatni, hogy Liam hogy van. Ebből a koncentrálásból az hozott vissza, hogy valaki rázni kezd. Ez a valaki Ethan volt.
• -         Nix! Nix! – Kiabált.
• -         Mi van? - kérdeztem a rázás okozta sokkból visszatérve.
• -         Kali hívott, most azonnal haza kel mennünk! – hadarta és szemében látszott a félelem szikrája.
• -         Hogy-hogy, mi történt? – kérdeztem, de nem felelt.
• -         Itt és most nem mondhatok semmit! Majd otthon mindent elmagyarázunk.
• -         Jó! – mondtam és felugortam a helyemről.
• -         Sziasztok, lányok holnap találkozunk! – mondtam.
• -         Szia! Mi történt? – kérdezte Emili.
• -         Családi vészhelyzet mennie kel! – mondta Aiden a hátunk mögül.
• -         Akkor, szia! – mondta Nina.
• -         Szia, holnap a suliban találkozunk! – mondta Emili ismét elbúcsúzva.
• -         Sziasztok! – köszöntünk el mind hárman.
• -         Fiúk, be kell mennem a suliba a cuccaimért és a kocsi kulcsért. – mondtam nekik.
• -         Jó Nix, de siess! – mondta Aiden és szinte belökött az épületbe. Elmentem a szekrényemhez, kivettem a cuccaimat és elindultam kifelé és bepattantam a kocsimba és elindultam hazafelé. Leparkoltam a feljárón és bementem. A nappaliban kisebb kupaktanács gyűlt össze. Mindenki aggodalmas fejet vágott, még Deaucalion is, ami újdonságnak számított.
• -         Mi történt? Valaki mondjon már valamit. –mondtam és hangom kezdet átmenni hisztisbe.
• -         Jól van Nix, nem kel rögtön hisztizni! –mondta Aid, de ettől csak még jobban felment bennem a pumpa.
• -         Srácok, mi folyik itt? – kérdeztem egyre hisztérikusabban. Utálom, ha valamit nem mondanak el nekem.
• -         Oké! – kezdett bele Derek. Bérgyilkosok vannak a városban… - de nem tudta befejezni, mert a szavába vágtam.
• -         Minket ez miért érint. Az emberek ügye vagy tévedek? – kérdeztem.
• -         Hagyod, hogy végigmondjam! – förmedt rám a bátyám mire én bólintottam és ő fojtatta. –  Egy természetfeletti feketelista, amin majdnem mind rajtavagyunk. Vadásznak ránk, a lista első felét már megfejtették, amin én is rajtavagyok. Amíg Lydia meg nem fejti a lista másik két felét, nem tudjuk, hogy tudnak e rólatok. – mondta és hangján hallatszott a félelem, sőt nem félt, hanem retteget. Félt, hogy elveszít minket! Egy kis idő múlva újra megszólalt. – Holnap beszélek Scottal, és elmondom neki, hogy itt vagytok. Elmondom neki, hogy ki tartozik, hoznák, és hogy ti hárman egy iskolába jártok vele. – mondta a bátyám.
• -         Jó, tedd azt, ez lesz a legjobb… – mondta Kali – amúgy is egy idő után kiszagolna minket.
• -         Jó és honnan tudjuk, hogy nem vagyunk-e rajta a feketelistán? – kérdezte Cora.
• -         Nem tudjuk, hugi nem tudjuk! – mondta Derek kissé elkeseredetten.
• -         Srácok, eddig minding mindent túléltünk, együtt ez is menni fog! – jelentettem ki bizakodóan. – A családunk mindennél erősebb.
• -         Egyet értek Nikivel! – jelentette ki Lora. – Ne menjünk, egyedül sehova mindig legalább ketten legyünk, mivel kettőnkkel nem tudnak mit csinálni, még ha többen is vannak.
• -         Ez jó ötlet, de suliba hárman járunk és a legtöbbször még közös óránk sincs! – mondtam, mert ha nem is találkozunk, nem tudjuk megvédeni egymást.
• -         Nyugi Hugi szerintem a suliban napközben nem támadnak. – mondta Aiden. – Legalábbis remélem! – tette hozzá suttogva. De ezt mind jól halottuk hála kiélezet halásunknak.
• -         Oké! Gyerekek mára ennyi elég ebből! – mondta Kali. – Niki, Ethan, Aiden indíts leckét írni.