Holdfogyatkozás 3.Fejezet Hazatérés

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Remélem tetszeni fog! Léci kommenteljetek. Ha már elolvastátok hagyatok nyomot magatok után !  

                                                                              Alli

Holdfogyatkozás

3. Fejezet

Hazatérés

Már majdnem két hete volt, hogy Kali és Deaucalion kijelentette a szülinapomon, hogy haza költözünk. És ez a nap el is jött, hónap vége van, KÖLTÖZÜNK. Reggel kinyitottam a szemem és vissza is csuktam gyorsan, mivel a fejemre borult egy doboznyi cucc. A fejemre borult doboz dísztárgynak hála akkorát sikítottam, hogy még a szomszéd város is belezengett.  Erre a nővérem betörte az ajtót, hogy mi van. Amikor meglátta a fejemen a dobozt elkezdett sírni a nevetéstől. Erre a hangos röhögésre mindenki a szobámba tódult és persze mindenki röhögött, kivéve én. De szerencsére Lora megszánt és levette a fejemről a kartont. Én durcásan néztem rájuk mire mindenki még jobban nevetett.  

-         Ne nevessetek ki! – mondtam durcásan és kipattantam az ágyikómból.

-         Tünés kifelé a szobámból készülődni szeretnék! – förmedtem rájuk. Mire kimentek a szobámból. Én bementem a fürdőmbe lezuhanyoztam, fogat mostam, aztán felöltöztem. Egy fekete trikó és fehér farmer forrónaci, fekete tornacsuka. Felcopfoztam a hajam, utána rohantam le és lehordtam a még szobámban lévő dobozokat. Beültem a Sevimbe és kiálltam vele az út szélére. Aztán befutottam a házba elővetem egy almát és jóízűen csámcsogtam rajta. Mire a többiek is kipakoltak én már útra készen ücsörögtem a valaha nappalinak nevezet helyiségben egy dobozon. Nagy pufogás, durrogás ütötte meg a fülem. Biztos megjött a kamion, gondoltam. Néhány napja már minden bútorunkat elvitték csak az ágyak voltak a házban és azokat most pakolták fel, utána felpakoltuk a másik kamionra a csomagokat, Kali bezárta az ajtót, mindenki beült az autójába és indíts a másik házhoz.

„Egy hónappal később”

Reggel az óra csörgésére ébredtem. Kinyomtam az órát és visszahanyatlottam az ágyamba. „Első nap!” gondoltam. Kikeltem lezuhanyoztam, hajat mostam, fogat mostam, meg szárítottam a hajam. Egy szál törcsiben mentem ki a szobámba. Kinéztem milyen ruhát akarok felvenni. Fekete csőnadrág, fekete trikó, piros fekete kockás ing, piros torna csuka. Utána kivasaltam a hajam és csak hagytam, hogy lógjon. Utána sminkeltem, felkaptam a táskám és lerohantam reggelizni. Reggeli után felkaptam a bőrdzsekim és elindultam a suliba. Még mielőtt elindultam volna, lebeszéltem Aidennel, hogy bármit csinálok nincs szükségem testtőrre. Utána beültem a fekete sevimbe, amit Derektől kaptam szülinapomra. És már úton is voltam a Beacon Hills középiskola felé. Amikor megérkeztem nagy volt a nyüzsgés. Kiszálltam, elindultam befelé messziről láttam, hogy az ikrek követnek. Elővettem a táskámból az órarendet, megnéztem milyen órám lesz az első, ami matek volt. Betettem a táskámat a szekrényembe kivettem a matek cuccot. Elindultam a terem felé. Egy srác meg állított.

-         Szia! – Köszönt – Meg tudod mondani merre, van a matek terem, mert én elsős vagyok? – kérdezte kedvesen, világoskék szemét rám emelve, szőke haja felzselézve.

-         Szia! – mondtam – Igen persze! Amúgy én is elsős vagyok! – mondtam kedvesen.

-         Az jó! Akkor megyünk együtt? – kérdezte

-         Aha! – mondtam

-         A nevem Liam és a tied? – kérdezette kedvesen.

-         Niki! – hangzott tőlem a rövid felelet.

-         Itt vagyunk! – mondtam neki a terem elé érve.

-         Köszi, a segítséget!  - mondta Liam kedvesen és bementünk. A padban kettesével lehetett ülni. Én leültem egy tejesen üres padba. Lassan minden diák idetalált. Mindenki keresett magának egy helyet. Liam mellém ült le.

-         Gyerekek! Egy kis csöndet kérek, elkezdeném az órát! - mondta a tanárnő.

Elkezdődött az óra, a tanárnő lelkesen magyarázott. De az én eszem a két nap múlva elérkező teliholdon járt. Így morfondíroztam magamban, mikor éreztem, ahogy a kréta lepattan a homlokomról.

-         Lennél szíves figyelni!- mondta – Mert zavarod az órámat.

-         Elnézést! – mondtam, de kicsit sem bánva szívem szerint visszadobtam volna neki úgy, hogy felnyalja a padlót. De nem tettem.

-         Min gondolkodsz ennyire? – kérdezte Liam

-         Semmin! – mondtam – Csak egy kicsit ideges vagyok!

-         Új vagy a városban? – kérdezte

-         Régi új! – mondtam

-         Lakktál már Bachon Hills-ben?! – kérdezte

-         Ja! – vágtam rá hanyagul. Reménykedtem benne, hogy nem ismeri a bátyámat. Mivel Derek már majdnem két éve ingázik köztünk és Bachon közt és sok embert ismer, előre szólt, hogy kerüljem el az alfát „Scott-ott”, mert ő igaz alfa és Dereknek ki kell magyarázni az érkezésünket. Nem akar balhét, de azért négy alfa az négy alfa.

-         Oké!- mondta – De azért nem kel leharapni a fejemet.

-         Bocsi – mondtam neki bocsánatkérően ráemeltem jeges kék szemeimet mire elmosolyodott. Hirtelen elgondolkodtam azon, hogy még csak most ismertem meg, de máris ilyen jól elbeszélgettünk. Ebben a gondolatban a csengő hangja szakított félbe.

-         Szia! – mondtam neki, amikor ki indultuk a teremből.

-         Szia! – Mondta és eltűnt a haverjaival terem előtti zűrzavarban. Ekkor Ethan termett mellettem.

-         Hali Eth! Mizu? Hogy telik az első nap? – kérdeztem tőle és elindultam vele a Kémia terem felé mivel a következő óránk ugyanaz.

-          Szia Nix! Aiden nekiment egy srácnak és már megint csajozik! – panaszkodott – De ahhoz képest elviselhetően képzeld beléptünk a lacrosse csapatba. Találkoztam egy sráccal a neve Deni, és nálad?

-         Kösz jól vagyok fejbe dobot a tanárnő egy krétával. – panaszkodtam neki az órán történtekről.

-         És a srác? – kérdezte vigyorogva

-         Milyen srác? – kérdeztem

-         A szőkeség!  Akitől elköszöntél. Rémlik! – mondta mire énnekem végre leeset, hogy Liamrol beszél.

-         Ja! Hogy ő! Ő Liam! Mellettem ül matekon! – mondtam neki

-         Áhá! – mondta egy sejtelmes mosoly kíséretében.

-         Nincs semmi, áhá! – mondtam neki. Utána végigültem három unalmas órát. Ebédnél leültem egy üres asztalhoz és egyszer csak azt vetem észre, hogy Liam leül mellém. A haverjai pedig velem szemben.

-         Szia, Niki! - köszönt nekem

-         Sziasztok! – köszöntem nekik.

-         Hello! – köszöntek a haverjai.

-         Srácok ő Niki! Niki ők pedig Gerett és Mason. – mutatta be őket Liam. Ekkor megéreztem Aiden közeledő szagát. Reménykedtem benne, hogy nem veri ki a balhét, csak azért mert a fiúk ideültek. Ebből a gondolatból Mason szakított ki. 

-         Hé, Niki jössz a mai edzésre? – kérdezte. Én kisé furán néztem rá mire helyesbített. – Nézőnek! Igazából selejtező lesz, minden poszt üres! Liam indul csapatkapitánynak! – magyarázta Mason – Hmm?

-         Aha! – vágtam rá kapásból. Hirtelen megláttam Aiden közeledő alakját ezért a balhé elkerülése érdekében felkeltem. -   Bocsi mennem kel! Akkor edzésen! Sziasztok! – és már el is tűntem a szemük elől. Még végigültem utána négy fárasztóan unalmas órát.  Amikor kijöttem az utolsó órámról Aiden a szekrényemnél várt.

-         Szia Nix! Hogy telt a napod? – kérdezte és a válaszom meg sem várva fojtatta. -  Remélem, hogy miattam és Ethan miatt jössz az edzésre hugi és nem a szőkeség miatt! – mondta fenyegető hangsúllyal – Akkor az edzésen Hugica! – mondta és faképnél hagyott. Tudom, hogy tervez valamit a válogatóra, ami nem túl jó Liamra nézve.   

-         Bunkó! – gondolkodtam félig hangosan.