Holdfogyatkozás 2.fejezet Egy új élet kezdetén

Holdfogyatkozás

2.Fejezet

Egy új élet kezdetén

-         Kali, Deaucalion…

-         Sziasztok! – ez a hang az ember velejéig hatolt. Ebbe az egy szóba mind beleremegtünk – Üdvözlöm maga biztosan Naomi! Az én nevem Deaucalion! – és kezet nyújtott „Ms. Röfinek” a nő nem értette, mért félünk ennyire. De ekkor a sátáni hang újra megszólalt. – Ö pedig a feleségem Kali! – Láttuk, ahogy a nő megremeg amikor kezet fogott Kalivel  és most már ő is érezte, hogy valami nem klappol a „ Párral”. Én tudtam kivel állunk szemben, de a nő sajnos nem. Ezután Kali szólalt meg!

-         Üdvözlöm Ms. Naomi! – mondta és ezekből a szavakból kicsengő érzésektől vigyázban álltak a hátamon a szőrszálak. – Lenne oly szíves itt hagyni miket pár percre a gyerekekkel? – kérdezte nem kevés gúnnyal a hangjában. Ekkor hirtelen felindulásból beugortam Derek ölébe. Erre a többiek, főleg a bátyám nézett nagyot, hogy az egyik pillanatban az ágyon fekszek, a másikban meg ép az ölébe pottyantam. Ere Kali és Deaucalion is nagyot nézett. Én csak mosolyogtam, nagy kék szemeimet Derekre emelve és kapott tőlem egy „Bocs hogy a semmiből pottyantam az öledbe bátyus!” pillantást. Mire kaptam tőle egy „semmiség, már megszoktam, hogy engem használsz párnának” pillantást.   

-         Egy kis figyelmet mi is kaphatnánk mielőtt kitör a veszekedés? – kérdezte Deaucalion.

-         Nem! – Kiáltottuk Carrel szinkronban. Ere Deaucalion megvakarta a fejét és kérdőn Kalira nézet.

-         Nix! Car! Viselkedjetek, vagy nem tudom, mit teszek veletek!  - halottuk meg Lora semmi jót nem ígérő hangját. Mire mindketten befogtuk a laska lesőnket.

-         Jó! Köszönöm Laura. – mondta – először, is mint tudjátok mi vagy az örökbe fogadó szüleitek. Azért döntöttünk úgy, hogy egyesítjük kettőnk falkáját, mert ketten meg tudunk védeni titeket. És hogy félreértés ne essék, tudnotok kell, ezt azért csináljuk, hogy megőrizzük anyátok és a legendás Hale falka emlékét. Mellesleg, mivel királyi család vagytok, az emberi nevelőszülőkre állandó veszélyt jelentenétek, mivel állandóan vadásznak rátok. Szóval, legyetek szívesek értékelni ezt a cselekedetet.

-         Hát persze, csakis! Pont minekünk kell ezt a dumát beadni! Hisz maguk is ismerik azt, hogy mi mind vérbeli Halek vagyunk! – mondta Cora rengeteg gúnnyal a hangjában! Ezzel a beszólásával kiérdemelt egy szájba vágást Lorától. Mire én elnevetem magam erre engem pedig Derek vágott szájba és így már ketten röhögtünk Carrel! Erre a reakcióra testvéreink csak a fejüket rázták, úgy ahogy az elöttünk álló két alfa is.

• -         -Most meg mi van?  Csak nem elment a kedvetek az örökbefogadástól?  - mondtam gúnyosan előrehajoltam és a kezemet összekulcsoltam magam előtt és negédesen elvigyorodtam.  
• -            Nem! – vágták rá kapásból. De hangjukon érezhető volt az elkeseredés. Amúgy Kalin egy amerikai zászlós szürke trikó volt, fekete bőrdzseki, fekete csőnadrág és szürke tornacipő. A haja lágy hullámokban omlott a vállára, fekete hajába egy piros csík befonva, kreol bőréhez ment ez az összeállítás.
• -         Tényleg? - kérdeztem - Mert nekem nagyon úgy tűnik!- mondtam nekik, de ők rám sem hederítettek – Basszák meg!- kiabáltam utánuk, mivel ők odamentek „Ms. Röfihez” elintézni az örökbefogadást.  Amikor testvéreim felé fordultam Lorátol kaptam egy hatalmas pofont. Mire én bokán rúgtam. Amikor Kailék visszakecmeregtek.  annyit mondtam csak nekik…
• -         Bocsánat! – mire mindenki nagyot nézet, hogy én, vagyis pontosan én kérek valakitől bocsánatot.
• -         Sémiség hisz ismerünk titeket annyira, hogy tudjuk nem ez volt az első és az utolsó ilyen.
• -         Lehetne egy kérdésem? – kérdeztem
• -         Hát persze! – hangzott a felelet Kalitól
• -         Bachon Hills-ben maradunk vagy elmegyünk innen?- kérdeztem kissé félve a választól.
• -         Elmegyünk! – hangzott a rideg felelet Deaucalion- tol.
• -         Akkor kössünk egy üzletet!- mondtam mire érdeklődve bólintottak, hogy fojtassam – ha betöltöm, a 15 éves kort visszajövünk, mivel itt szeretnék középiskolába járni! – fejtetem ki gondolataimat.
• -         Legyen! – bólintottak rá mindketten.

Erre az álomra ébredtem ma fel. Hisz ez tíz éve történt, de úgy emlékszem mintha csak tegnap történt volna. Tíz év ebben az átkozott városban. Igazából csak én és Lora utáljuk Mistik Fallst. Mivel Dereknek itt a barátnője Rebecca Micaelson, akivel jól megvannak. Az igazat megvallva bírom a szőke vámpír Barbiet, Corának pedig a pasija Kol Salvatore. Az ő kapcsolatukat jogosan lehet sorolni a „Se veled se nélküled” kapcsolatok közé, vele jól kijövök állandóan ugratjuk egymást. Egy dolog van, amit mind nagyon utálunk eben a koszfészekben, az pedig az egész várost átszövő Elena imádat. Hogy én azt a megátalkodott hasonmást szívből gyűlölöm. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben próbáltam vissza aludni. De nem tudtam, mivel az ikrek már megint veszekedtek valamin. Hupsz, el is felejtettem mondani, Kaliéknek van két velem egyidős gyerekük és ők ikrek.  Aiden kissé nagyképű és vele sokat veszekszem, de ha a suliba valaki rám száll, az azon nyomban száll ki az ablakon is. Jól kijövünk velük, Derek simán hívja őket öcsinek. De az a baj, ha három bátyád van, midig tesztelgetik a pasiaidat és ha nem teszik nekik, akkor elüldözik, ezért inkább szingli vagyok. Ethan, meleg, vele jól kijövök mivel se neki se nekem nincs barátunk. Nekem azért nincsenek barátaim, mert félnek Aidetől, neki meg azóta, hogy kiderült, meleg. Vele szoktam néha pasi ügyben beszélgetni, mert ő legalább valamennyire megért, de régen előfordult, hogyha az egyik pasim megbántott, ő pedig volt kedves ráküldeni Aident. Szóval, ők olyan 180 cm magasak, kigyúrt felsőtest, rövid szökés haj, igazi sármőrök. Nagy nehezen kikeltem az ágyamból bementem a fürdőmbe. Lezuhanyoztam, fogat mostam, egy szál törölközőbe mentem ki a szobámba. A nap millió ágra sütött. Július közepe van, és ma van a 15. szülinapom. Egy fekete forrónacit vettem, fel egy fehér hasig érő trikóval, jobb csuklómon egy triszkelion tetkó. Hosszú fekete hullámos hajam a hátam közepéig ér, felcopfoztam, sminkeltem és már vettem is az irányt az étkezőbe. Amikor leértem már mindenki lent volt.

-         Jó reggelt! – kiáltottam hangosan és a 100 wattos mosolyt le se lehetett vakarni az arcomról. Megöleltem a nővéreimet és Kalit. Ekkor egy ismerős szagot éreztem közeledni a hátam mögött. Rögtön megismertem tíz éve nem éreztem, de megismertem. Megfordultam és ott volt Ő…

-         Peter Bácsi!!!! – kiáltottam és a nagybátyám nyakába ugortam.

-         Szia Niki, Boldog szülinapot! – mondta

-         Köszönöm!- mondtam. Innen Kali hangja zavart fel minket.

-         Reggeli! – mondta Kali

-         Jó, mindjárt megyünk!- mondtam

-         Nem, mindjárt hanem most! – hallottam meg Aiden hangját – Mindjárt, éhen halok! – erre leültem az asztal mellé. Peter menni akart, de Kali utána szólt.

-         Peter csatlakozz, hozzánk reggelire!- mondta.

-         Köszönöm. – mondta és elfoglalta a Lora melletti széket.

Nagyon örültem, hogy itt van, hisz tíz éve nem láttam anya öccsét.  A reggeli a kedvencem volt palacsinta, karamellaszósz, narancs dzsúsz, hozzáteszem, csak 48kg vagyok. Miután megettük a reggelit, pontosabban mondva Aiden felzabálta elölünk. Jött az ajándékozás: Lorai cuki piros egybe ruci, Cora új bőrdzseki, Derek kocsi kulcs! Mármint kocsi is lesz hozzá, amit leteszem a jogsit, Ethan fekete bikini, Aiden vadiúj napszemcsi, Kali és Deaucalion költözünk vissza Bachon Hills-be, Peter egy tök jó piros trikó.

-         Köszcsi mindenkinek az ajándékokat! – mondtam nekik és megöleltem őket.

Kali annyit mondott, hogy a hónap végén költözünk.  „Jeee költözünk haza”